Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban
szóló szájhagyományról, valamennyien már szinte a második mondatban arról beszéltek, hogy ,,... a régi öregek szerint élve dobálták a sírokba az embereket". A valóságos tények már kihullottak a népi emlékezetből, de ez a teljesen valószínűtlen rémkép máig él. Ahogy teltek a napok a vesztegzár alatti városban, úgy sokasodtak az Elöljáróság gondjai. Ismét probléma van a sóárusítással. A megyei engedély nyomán ugyan Dunavecséről érkezett só a városba — Szalay György esküdt osztotta ki a határon a megrendelőknek —, azonban az árusítással bajok lehettek, mert: a sóban beállott szükség folytán, nehogy a nép zsaroltassuk, panaszok folytán a város meghaggya, hogy azt rendes áron kell adni, s annak árulását, vételét e/lenőrzése alá veszi." A feszült helyzetre jellemző, hogy a város botbüntetést vezetett be; azokat büntetik így, akik megszegik a kenderáztatási tilalmat. (A kenderáztató gödrök a Szolnoki út mentén, a mai melegvizű kút térségében voltak. Nem sikerült fényt deríteni rá, hogy miért volt a kenderáztatás tilalmas dolog.) Kívülről is rossz hírek érkeznek. Körlevél (Currens) érkezik miszerint: „Ezennel tudtára adatik a kiket illet, hogy Kecskeméth Várossában a jövő holnap egyedül a marha vásár — ez is csak egésséges helyekrő való marhákból — lesz tartva, minden fenálló óvások mellett. Az adózó népnek és Mészárosnak Szarvas Marhával leendő ellátása végett. Pest július 21. 183ir u ' A nagy, országra szóló kecskeméti vásár tehát csak marhavásár lesz — ezt gondolhatták keserűen azok, akik máskor annyira készültek erre az eseményre. Nem lett azonban a marhavásárból se semmi Kecskeméten, mert pár nap múlva kiütött a kolera. Július 29-én bezárt, szenvedő város lett Kecskemét is. Minden jelentés, vagy tudósítás rossz hírt hoz, a szomorú városba. Július 30-ra virradó éjjel katonai kordonnal veszik körbe Ceglédet, a kolera pusztítása ott is megkezdődött. Ugyanezen a napon Pesten is kitört a kolerajárvány. Ilyen keserves körülmények között fordul át az idő júliusból augusztusba. Bár a községnek küldött tudósítások nincsenek meg, valószínű, hogy ezek a hírek hivatalos értesülések. Mint már korábban volt róla szó, az elzárt községek, városok ügyeit a vármegyénél az ún. kolera-bizottság, a Cholera Deputatio intézi. 1 ' Ez a szerv kéri fel a jelentéseket is. Az elpusztult városi iratokban Abonyi Lajos azt olvasta, hogy naponta két helyzetjelentést volt köteles elküldeni a város, a vármegyei anyagban két naponkénti jelentések találhatók Abonyból is és máshonnan is. Nem lesz érdektelen egy ilyen jelentést elolvasni, mivel így betekintést kaphatunk egyrészt az abonyi helyzetbe, másrészt pedig a Bizottság munkájába. „N. Abony M. véirossában e fh. 24 és 25. a most Uralkodó Epe Mirigy elkövetkezendő lépéseket teszi melyeket egész alázatossággal a Etes. Küldöccségnek jelentem. Az Mezőváros Abonyi Uradalmában felállított Ispotcilyban a betegek száma amelyek valóságos Ázsiai epe mirigyesek vágynak összvesen ezen két napokban, Uj betegek 26. megholtak pedig ezen Ispotályban 26 még halva hozatott bé 4.. . Ami az orvoslás módját illeti ez a már ennek előtte beküldött alázatos tudósításomban jelentett, kevés változtatással ti. érvágás ahol csak egy kevés lehetőséget látok. 16 Az elmaradt kecskeméti vásárt szeptember 13-án tartották meg. (A vármegye egész területére egyébként szeptember 17-re mondták ki a járvány teljes megszűnését.) 17 A Cholera Deputatio-t helyenként Kolera Bizottságnak fordítom. A „Deputatio'" „küldöttség" et is jelent, a korabeli magyar nyelvű iratokban is így szerepel. Funkcióját tekintve azonban bizottságszerűen működött.
