Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

Az orvostudomány eddig vázolt sajátos helyzete mellett a kiváló egyéniségek felett folyó lélektani vitákat azért sem lehet lezárni, mert az orvostudomány és a társadalomtudományok orvosilag nem képzett művelőinek szemléletmódja között űr van.'

2 SZÉCHENYI BETEGSÉGÉNEK IRODALMA Széchenyi elmebetegségéről már Lombroso irt. Grünwald Béla pedig, aki nem volt orvos, 90 évvel ezelőtt teljesen psychiatriainak fogta fel Széchenyi lelki állapotát. KrafftEbing akkor elterjedt elmegyógyászati tankönyvének tanulmányozása után Széchenyi folytonos töprengései és hangulatingadozásai alapján a melancholia kórisméjét jogosnak vélte.

3 Noha a Széchenyi-irodalom hatalmasan gazdagodott, a problémát sokáig csak kevéssé érintették. Modern szakszerűséggel először Schajfer Károly foglalkozott a kérdéssel a Magyar Tudományos Akadémián 1923. április 9-én tartott előadásában.

1 Ő már birtokában volt az alkattan modern eredményeinek, Kretschmer munkáinak, és érvényesíthette a psychiatria modern szempontjait Széchenyi psychosisénak jellemzésében és értékelésében. Schauer munkája napvilágra hozta az előbb másodiknak mondott nehézséget: az orvostudomány és a szellemi tudományok művelőinek eltérő szemléletét. Kiváló történetírók, Angyal Dávid és Viszota Gyula, Széchenyi naplóinak kiadója, szállottak szembe az orvosi felfogással. A vita során Schaffer ismételten visszatért a tárgyra és a következő évek szakirodalmának eredményeit is figyelembe véve, igyekezett álláspontját közérthetővé tenni. Mint írja: „Értekezésem tisztára orvosi szakvélemény óhajt lenni, mely magát tudatosan tartotta távol a szélesebb alapú tanulmánytól ; csupán az volt a célom, hogy Széchenyi István idegrendszere élet- és kórtant irányban 63 évvel halála után végre meghatározást leljen s így hibás és hamis fogalmaknak továbbterjedését megakadályozzam." Széchenyi lelkialkatát látszólag Schafïer nyomdokaiban, de őt nem egyszer félreértve elemezte Szirmayné Pulszky Henriette.

0 Következő fejtegetéseim Schaffer számos megállapítását megerősítik, részben olyan adatok alapján, amelyeket ő még nem ismerhetett. Igyekszem állításaimat a források bővebb idézésével igazolni; s remélem, nem túl bőven, de elégségesen. Néhány dologban el kellett térnem Schaffertől: ezek között főleg Széchenyi utolsó éveinek megítélése fontos. 2 Példája ennek a következő szembeállító szerkesztői megjegyzés: „azt állítják, hogy Széchenyi pálvájának magvarázata nagyrészt nem lélektan és politika, hanem a psvehiátria körébe tartozik:' Bp. Szle, 1890, 62, 152. 3 Grünwald, B.: Az új Magyarország. Bp. Franklin Társulat, 1890. Mint psychiater Salgó Jakab utasította el Grünwald felfogását. Politikai psychiatria. Bp. Szle. 1890. 62. 152—160. '' Schaffer Károly: Gróf Széchenyi István idegrendszere szakorvosi megvilágításban. Budapest, MTA, 1923. 24. 5 Szirmay-Pulszky, H. v.: Genie und Irrsinn im ungarischen Geistesleben. München, Reinhardt, 1933. Új, reális megállapításai nincsenek: felhasználja a psychoanalysisnek és individualpsychologiának akkor már széles körben ismert fogalmait és magyarázatait. Ebben a tekintetben érdekes, hogy Széchenyi maga említi „Oedipus vétkét" {Széchenyi István gróf naplói. Szerk. és bev.: Viszota Gyula. 1—VI. köt. Bp. MTA. 1925 -39. 1.614.)