Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

A LELKI ALKAT. PSYCHOPATH IA A modern alkattan megtanított bennünket, hogy a lelki sajátságok változatossága közepette nagyértékű jellembeli és főleg értelmi tulajdonságok társulhatnak kórosokkal. Elmebetegeknek is vannak genialis teljesítményei, sőt a psychopathiás alkat nemcsak hogy összeegyeztethető genialis tulajdonságokkal, de egyes kóros vonások kedvezően hathatnak ezek megnyilvánulására. A határt a normális és pathológiás psychológia között áttörte Kretschmer meglátása; a két nagy, ún. endogen, vagyis alkatilag meghatározott elmebetegség, a schizophrenia és a mániás-depressziós elmezavar párhuzamba állítható két normális lelki alkattal. A sehizopreniának a schizothym alkat felel meg, a mániás depressziós elmezavarnak a cyklothym. E között a két normális, kiegyensúlyozott alkati típus és a két endogén elmebaj között pedig áll két psychopatha-tí pus: a schizoid és cykloid. Ezekben az egészséges vonások már áthajtanak a kórosba. A normális alkati típusokat és psychopathiás megfelelőjüket részben Schaffer Károly szavaival jellemezzük, amelyeket röviddel Kretschmer munkájának megjelenése után írt le, tehát az ezáltal keltett közvetlen benyomásokat tükrözik. A schizothymek kifelé kedélytelenek, hűvösen tartózkodóak, a külvilágtól visszavonultak, elzárkózottak, befelé túlérzékenyek, belső életet élnek; esetleg álmodozó elméletemberek, látszólag vagy valóban tétlenek. A cyklothymek ezzel szemben nyíltak, közvetlenek, kedélyesek, gyakorlatias tettemberek, szervezők. Schaffer javasolt is magyar kifejezést a két típus számára: a schizothymeket zárkózott, a cyklothymeket nyílt jeliemiteknek nevezte. A schizothymet a kóros határához vezetheti idegesség, túlingerlékenység, merevség. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a Krctschmcr-féle koncepcióval szemben már kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy a végtelenül változatos egyéni különbségeket nem lehet két alkattípusba erőszakolni. Az azóta eltelt évtizedekben nem is hiányoztak részben exakt kutatásokon alapuló, részben psychológiai meggondolásokból kiinduló javaslatok alkati típusok megkülönböztetésére. Ezek jó része a problémát különböző szempontokból fogja fel. Azt hisszük, nem döntik meg Kretschmer alapgondolatát : a normális típusok párhuzamát a két nagy endogén elmebetegséggel. Sok félreértésre adhat alkalmat az, hogy a két típussal az előbbiben vázolt tisztaságukban ritkán találkozunk, mert az alkatot szolgáltató öröklési anyag roppant változatos. Maga Kretschmer kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy a két nagy típus gyakran ötvöződik. Ezzel összefügg az is, hogy a két lelki alkattípus és a velük jellegzetesen társuló testi konstitúciók korántsem mindig találkoznak Össze. Végezetül a nem psychiaterre idegenszerűen hat a cyklothym konstitúciók igen nagy változatossága, az, hogy két polárisán ellentett kedélymegnyilvánulási hajlamot fognak össze. Ennek megalapozottságát azonban éppen az elmezavar természete maga adja meg: nagyon sok betegnél szinte egymást váltják fel az élet során a mániás és a depressziós szakaszok. A cyklothym konstitúció nagy szélességéről bárki saját megfigyelései alapján is tanúskodhatna, de különösen illusztrálja ezt az az elemzés, amelynek a génieket Kretschmer alkattani alapon alávetette. A psychopatháknál — a schizoidokná\ és cykloidoknál — a két normális konstitúció egyes sajátságai hangsúlyozottak. Kellemetlenekké válhatnak az egyénre és a társadalomra nézve, azonban nem érik el az elmebetegség határát. Schaffer a cykloidokra vonatkozólag „a hangulat kóros hullámzásáról" beszél „a mánia, ill. a melancholia irányában'. A cykloid psychopathiát az érzelmi és hangulati színezetnek túlerőssége és külső hatások-