Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

TANULMÁNYOK SZÉCHENYI ISTVÁN LELKI ALKATA ÉS ELMEBETEGSÉG E* KÖRNYEY ISTVÁN Széchenyi lelki alkatának és elmebetegségének problémája sohasem log nyugvópontra jutni. Ennek aligha az az oka, hogy a jövőben számottevő újabb adatok kerülhetnek napvilágra. Annak, hogy újból és újból fognak foglalkozni vele, egyik oka magában az orvostudományban és ezen belül különlegesen a psychopathológiában van. Az orvostudomány — eltérően a szorosan vett természettudományoktól — nem mentesítheti magát az értékeléstől, hiszen a normális és kóros közötti megkülönböztetés adja számára az. alapokat; ez a sajátos helyzet magyaráz meg sok félreértést az orvosi és más tudományok művelői között. Különösen szükséges az értékelés a psychiatriában, és ebben az is komplikálttá teszi, hogy vizsgálnunk kell nemcsak a beteg psyche eltérését az egészségestől, hanem a psyche kóros vonásainak jelentőségét a társadalom szempontjából is. LÁNGELME ÉS ELMEBETEGSÉG A társadalmi értékelés hatásaképp kifejlődhetett az elmebetegség és a lángelme poláris szembeállítása, amely a geniet pluszvariációnak tekintette, a betegséget mínuszvariációnak. Az orvos Lombroso közismert munkájában a lángész és elmebetegség viszonyáról azonban immár 120 évvel ezelőtt megállapítja, hogy sok tudós a geniet az emberi szellem „teratológiai alakjá"-nak tekinti.

1 Régi keletű az a nézet, amely már önmagában a kiemelkedő szellemi teljesítményt egy sorba helyezi a elmebetegségekkel. Minden szakma ismeretanyaga, felfogása és terminológiája változik fejlődése során. Különösen áll ez a psychopathológiára, amely azóta, hogy Széchenyi elmebetegségével a múlt században foglalkoztak, nagy átalakulásokon ment át. Zavaró hatással van, hogy az orvostudomány szakkifejezéssé tett sok olyan szóL amely a görögök óta már a mindennapi gondolkodásban elterjedt. A nem orvos szerzők az ilyen kifejezéseket a közkeletű értelemben használják. A Széchenyi-irodalomban a fő nehézség abból adódik, hogy a „melancholia" kórkép neve lett, de a köznyelvben máig megmaradt hangulatjelölésnek; így írt Széchenyi maga is melancholiáról. * Előadás formájában. Psychische Konstitution und Geistetkrankheit von Stephan Széchenyi címmel elhangzott Bécsben az Österreichische Akademie der Wissenschaften 1983. november 3-i ülésén és megjelenik: Südost-Forschungen (München), 1985. Bd. XLIV. 163—183. 1 "Das Genie... wurde von nicht wenigen Gelehrten. .. zu den teratologischen Formen des menschlichen Geistes gezählt und für eine der vielen Formen des Irrsinns erklärt." Lombroso^ Cesare: Genie und Irrsinn. Nach der 4. Aufl. des italienischen Originals übersetzt von A. Ccurth. Leipzig, Reklam, 1887. A munka első kiadása 1864-ben jelent meg.