Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZMÉNYEK — ELŐADÁSJOK - Krajcsovics Pál: Szemelvények a magyarországi rendőrorvosi szolgálat történetéből

gerichtlichen Medizin" című munkájában a következőkben foglalta össze és zárta le: „A régiebb tanítók a XVIII. századnak, majd csak nem végéig a törvényszéki orvostudományt a rendőrségi orvostudománytól nem különböztették meg elegendően, ezért munkcúkban a két tudományban bevágó tanítások minden szoros elválasztás nélkül találtatnak. Ez hihetőképp úgy történt, mivel mind a két tanítás a státushoz egy közelebb, közös viszonyban áll és ennek bizonyos céljai elérésére mind a kettőre egyaránt szükség van. Újabb időkben azonban a fogalmak szorosabb meghatározásánál fogva a két rokon, de céljukban különböző tudomány helyesen elválasztatott. E szerint a törvényszéki orvostudomány (medicina forensis) a természettudományok és az orvostudomány elveit kétes, törvényes kérdések felvilágosítására, s elhatározására alkalmazni tanítja. Az orvosi rendőrségtudomány (politia medica) ellenben az orvosi elveket a köz egészség-ápolást illető törvényekre fordítja." E tanok alapján Grósz Lajos [5] 1863-ban a rendőrorvosi szolgálat feladatait a következőkben határozta meg: „Az orvosrendőrség tehát rendszeres tartalma mind azon rendszabályoknak, melyek orvosi és természettani elveken alapulva az egyeseknek úgy a társadalomnak egészségét a káros behatásoktól megóvják és elövigyázólag megőrzik. Az orvosrendőrség három fő irányban működik: 1 ) Mint az egészségnek nyilvános megőrzője. 2) Mint nyilvános betegápoló. 3) Mint az orvosi rendnek szervezője és fenntartója." E tevékenység — a későbbiekben leírtak szerint — a közegészségügyi, gyógyító, gyógyszerügyi, hatósági-orvosi, tudományos és gyakorlati orvosképzési munkát foglalta magába. Magyarországon a rendőrorvosok teendőit először az 1885-ben megjelent miniszteri biztosi rendeletek szabályozták oly módon, hogy az egyik a „fővárosi államrendőrség főorvosának hivatalos ügyköré"-t írja le [6], míg a másik „utasítás a kerületi rendőrorvosok számára" [7]. Az 1876. évi XIV. tc. 141. §-a Budapesten a fővárosi rendőrség, a törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitánysági közegek, rendezett tanácsi városokban pedig a rendőrkapitányság teendői közé sorolta a: „köztisztaság, a hússzemle, az áruba bocsátott tápszerek és italok, a közhasználatra szánt ivóvíz tisztaságának és ártalmatlanságának, továbbá a kutak, medencék, víztartók és vízvezetékek kellő fenntartása, s elrontásának megakadályozása, úgyszintén a halottkémlet és általában a helyi közegészségügyi teendők feletti őrködést". Ide tartozott továbbá az „élet- vagy testi biztonságot és egészséget veszélyeztető eseteknél, különösen hirtelen életveszélyeknél" való rögtöni eljárás is [8]. E törvény szellemében határozza meg a kerületi rendőrorvosok feladatait a számukra kiadott utasítás. Ennek megfelelően a kerületi rendőrorvos: „I) Eszközli a rendőrségnél letartóztatott egyének orvosi megvizsgálását, s a toloncházban levő betegek gyógykezelését. 2) A toloncházat és a rendőri fogdahelyiségeket egészségügyi tekintetből megvizsgálja. 3) Gyógykezeli a beteg rendőröket. 4) A rendőri boncolatoknál, valamint 5) Büntettek, vétségek, kihágások és öngyilkossági esetek alkalmával mint szakértő közreműködik. 6) Eszközli a prostitúció reglementálásával kapcsolatos vizsgálatokat. 7) Sebesüléseknél és baleseteknél sürgős orvosi segélyt nyújt. 8) Hivatalos felszólításra látleleteket és orvosi bizonyítványokat állít ki, valamint elmeállapotról nyilatkozik. 9) Végzi a 70459/1882. számú belügyminiszteri rendelet értelmében az 1876. évi XIV. tc. idézett 141 .§-ában foglalt teendőket. 10) Ellenőrzi a kerületében levő oly iparvállalatokat, ahol a munkások testi épsége és élete veszélyben lehet, s meggyőződik arról, hogy az elsősegélynyújtáshoz szükséges eszközök és szerek elegendő mennyiségben és jó karban készletben vannak-e. 11 ) Felügyel