Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZMÉNYEK — ELŐADÁSJOK - Krajcsovics Pál: Szemelvények a magyarországi rendőrorvosi szolgálat történetéből
a főváros által az 1876. évi XIV. tc. 4L §-ának a) pontja értelmében felállítandó mentőintézetekre". A rendőrfőorvos ügyköre a rendőrfőorvosi hivatal vezetésén túl a kerületi rendőrorvosok felsorolt teendőinek ellenőrzésére terjed ki. E feladatok megkövetelése mellett természetesnek tűnik, hogy az 1883. évi I. tc., az ún. minősítési törvény 9. §-ában felhatalmazza a belügyminisztert arra, hogy a „rendőrségi orvosokra nézve ezek különleges teendőikre vonatkozólag a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve egy külön tisztiorvosi vizsgálatot rendezhessen be, s kötelezőleg kimondhassa, hogy egy meghatározandó időtől kezdve csak azon orvos legyen a rendörségnél alkalmazható, ki azon gyakorlati vizsgát sikerrel letette". A rendőrorvosi tevékenység körét jól mutatják az 1883—87. évi időszak összesített adatai. Ezek szerint összesen 46 843 esetben történt ún. egészségrendőri vizsgálat az alábbi megoszlás szerint: 2018 piac, 1394 kávéház, 1650 kávémérés, 984 vendéglő, 1470 kocsma, 2049 pálinkamérés, 8822 mészárszék, 12 849 hentes, 2149 halárus üzlet, 3041 fűszer kereskedés, szatócs és sajtosbolt, 574 pékműhely, 160 cukrászda, 242 mézeskalácsüzlet, 3745 tej, 1257 pacal, 704 gyümölcsáruda, 798 kifőző, 992 baromfi és vadkereskedés, 66 vágóhíd, 235 gyár, 29 utca és tér, 131 lakás, 8 indóház, 66 sertésszállás, és 1410 kocsiállomás vizsgálata történt. Ezen túl 7606 látleletet készítettek, 131 777 letartóztatott vizsgálatot és 2945 rendőrorvosi boncolást végeztek [9]. Figyelembe véve, hogy 1885 táján Budapest lakossága a külterületek nélkül 430 405 fö volt, a közölt számokból igen aktív rendőrorvosi tevékenységre lehet következtetni. A rendőrorvosi szolgálat feladatköre — a polgári egészségügyi szolgálat fejlődésének függvényében — időről-időre módosult. így 1887. május 10-én a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület megalakulásával a rendőrorvosok mentőorvosi tevékenysége megszűnt, illetve csak a rendőrségi épületekre korlátozódott. Az 1893. évi Budapest székesfőváros kerületi elöljáróságairól szóló XXXIII. tc. a fentebb felsorolt teendők nagy részét kivonta a rendőrorvosok hatásköréből. E feladatok egy részét az akkor létesített tisztiorvosi hálózat, más részét pedig a kerületi elöljáróságok vették át. E törvény életbelépésétől számítható a rendőrorvosi szolgálat mai formájának a kialakulása. Az 1919. évi 5047. ME. számú rendelet a m. kir. Államrendőrség hatáskörét az egész országra kiterjesztette. A törvény nem gondoskodott azonban a rendőrorvosi állásoknak állami állásokká való átszervezéséről. Ennek következtében állami rendőrorvosok csak a budapesti főkapitányság területén dolgoztak. A Belügy-, a Munkaügyi és Népjóléti minisztériumok közös rendelkezései értelmében a vidéki rendőr főkapitányságok hatáskörébe tartozó közegészségügyi teendőket az illetékes városi tisztiorvosok látják el megbízott orvosi minőségben [10]. A későbbiekben a 600/1931. ME. számú — státus rendezési — rendelet a rendőrorvosok számát 36-ban állapította meg, s állami rendszerű fizetési osztályba sorolta őket. A belügyminiszter a 107 002/1928. VI. számú rendeletével a rendőrorvosi gyakorlat feltételeit úgy módosította, hogy ahhoz „a törvényszéki orvosi képesítés és a bőr- és nemibetegség kór- és gyógytanában szerzett különleges képzettség kimutatását" követelte meg. A rendeletre hivatkozva Biró [8] külföldi tanulmányútjai tapasztalatai alapján megállapítja, hogy: „a rendörorvosoktól megkívánt képesítés sehol sem olyan magasfokú és annyira a rendőrorvosi teendőkkel összhangban álló, mint Magyarországon". Ez természetes is, hiszen a rendőrség orvosi szolgálatának mindenkori egyik speciális és alapvető feladata a bűnüldözési munka orvosszakértői támogatása volt és maradt is. E munkában alapvető tevékenység volt a hatósági boncolások elvégzése, illetve a
