Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZMÉNYEK — ELŐADÁSJOK - Balogh Ferenc: A magyar urológia fejlődése a két világháború között
benyújtott előterjesztését; ugyanis az akkori osztályok sem Budapesten, sem vidéken nem voltak képesek ellátni az urológiai betegeket. Felsorolt 18 olyan várost, amelyben 30— 40 ágyas urológiai osztály felállítását feltétlenül szükségesnek tartotta. A klinikáról 1941. június 30-án távozott — szerényen, csendben, búcsú nélkül. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az 1949-ben újjáalakított Akadémia orvosi osztályának Illyés Géza professzor lett az elnöke. Új pozíciójában fiatalos energiával, gondos felkészüléssel, nagy bölcsességgel dolgozott. 1951-ben halt meg. Illyés iskolát teremtett. Az iskola valamennyi tagjáról részletesen írni nem lehet feladatom, azt azonban kötelességemnek tartom, hogy a rendelkezésemre álló időkeretben (1922—1945) felsoroljam nevüket, hogy tisztán lássuk az iskola hatalmas kiterjedését: (dőlt betűvel jelölve az egyetemi tanárok) Schnetzer Oszkár, Éhn Rudolf, Borza Jenő, Adler Rácz Antal, Minder Gyula, Herman János, Schiffer Ernő, Dózsa Jenő, Radó Béla, Egerváry Tibor, Lili Győző, Macsotay József, Melly Béla, Kaló Andor, Hut/i Tivadar, Szóld Endre, Karácsony Aladár, Steiler László, Sas Lóránt, Kasztriner Iván, Tuss Miklós, Magyary Marscheidt Aranka, Lenhof Antal, Török Sándor, Boros Ernő, Sirovicza Mihály, Babies Antal, Csajkovszkij Zoltán, Illyés Endre, Simonyi Attila, Kelemen Elemér, Remete János, Gerenday Tibor, Sera Imre, Bodon György, Fa Imre, Rugonfalvy József, Vondra Nándor, Szira Zoltán, Kádár László, Hetényi Géza, Ascher (Ágota) Ferenc, Kolbenheyer Zoltán, Virányi István, Wodzik Kálmán, Fórizs Ödön, Molnár Jenő, Varsányi Ferenc, Vizkelety Gyula, Pitrolffy Szabó Béla, Marczell István, Lukács Antal, Farkas István, Surgoth Balázs, Szendröi Zoltán, Hencz László, Lini Gyula, Balogh Ferenc, Józsa Andrián, Kaveggia László és még sokan mások, akik a hivatalos listán nem szerepelnek. A tagok közül azonban — úgy érzem — külön kell megemlékeznem azokról, akiknek az iskola továbbvitelében és fejlesztésében munkásságukkal, egyéniségükkel igen nagy szerepük volt. Borza Jenő 1918-ban került Illyés mellé. Először belgyógyász, laboros volt, majd később urológiából is szakképesítést szerzett. Legértékesebb munkái 1920—1930 között jelentek meg (prostata adenoma, a leukoplakia és az urológiai rákok közti összefüggés állatkísérletes vizsgálata, cryoscopia, a veseműködés elégtelensége stb.) 1927-ben lett magántanár, majd az OTI uzsoki utcai kórházának urológus főorvosa. Adler Rácz Antal munkássága a következő területekre terjedt ki: helyi érzéstelenítés az urológiai sebészetben, autovaccinák alkalmazása, a vesegümőkór műtéti indikációja, gümőkórral kapcsolatos állatkísérletek, a klinika vizsgáló eljárásainak és gyógyeljárásainak ismertetése (közösen Borzával), vesereszekció, gyermekkori pyuriák diagnosztikája, vesediagnosztikai tévedések stb. Munkáinak eredményei e témakörökben ma is elfogadhatók. 1929-ben lett a MÁV kórház főorvosa, később a pécsi sebészeti klinikára került, ahol az urológiát vezette. Az Illyés-iskola következő tagja .Dózsa Jenő. Elméleti munkái az alábbi tárgykörökkel foglalkoztak: vesemedence-daganatok etiológiája, terhességi pyelonephritis, fejlődési rendellenességek, vese-tbc, pneumographia, nőgyógyászati urológia, a decapsulatio jelentősége szublimát-vese esetén. Az operatív urológiát is magas szinten képviselte. 1932-ben nevezték ki a Szövetség utcai Poliklinika főorvosává. Érdemes megemlékezni Herman (Bársony) Jánosról is, aki az Urológiai Klinika röntgenese volt. Tulajdonképpen ő is Illyés tanítványai közé tartozott. Személye bizonyítja, hogy az önálló urológia kifejlődéséhez olyan radiológusokra is szükség volt, akik az urológiai diagnosztikát önálló szakágként művelték. Ezt tette Herman János is, aki ezzel a korabeli urológia fejlődését nagy mértékben elősegítette. 1939-ig a klinikán dolgozott
