Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kiszely György: Theodor Schwann
oldja az a schwanni szemlélet, amely az egész sejtelméletet a tiszta morfológiáról a fejlődéstani alapra helyezte, a sejtek-szövetek keletkezését a petesejtre vezeti vissza. Növényi sejtekre vonatkozóan Schleiden is fejlődéstani alapon áll. Schwann szerint a cytoblastema maga is sejtproduktum. Szemléletét teljesen igazolja, hogy élesen és kísérletei alapján is tagadja az ősnemzés elvét. Máshol ezt írja: „A cytoblastema struktúra-mentes anyag, amely vagy a sejtben mint sejttartalom van jelen, vagy intercelluláris anyag formájában'". A sejtképződés folyamata Schwann szerint a következő: 1. Cytoblastema, 2. Ezen belül a magvacska, majd a mag megjelenése, e körül membránképződés, és 3. A sejttest kialakulása, amire rárakódik a sejtmembrán. Magát a folyamatot molekuláris erők uralják. A sejt kialakulását a cytoblastemából a kristályosodáshoz hasonlítja. Hangsúlyozza azonban, hogy nem állítja, hogy a sejtek és a kristályosodás alaperőí azonosak lennének. Megállapítja, hogy a sejtek anyagai imbibicióra képesek (mai szavakkal hidrofil kolloidok), majd mégis felteszi a kérdést:,, Nem lehetne-e feltételezni, hogy a sejtek képződése imbibicióra képes anyagok kristályosodása ?" A sejtek alaperői két csoportra oszthatók. /. Molekulák összeállása sejtté. Ez a sejt plasztikus megnyilvánulása, amihez bizonyos válogató képesség kell. Ugyanabból a táp-cytoblastémából nem minden anyagot vonz a sejt magához. Ez a válogató képesség ismét a kristályosodás gondolatát társítja benne. „Ugyanabból a folyadékból [vérből] itt egy izomsejt, amott egy zsírsejt táplálkozik." Innen következik a második alaptulajdonság: 2. Kémiai változások, amelyek magára a sejtre és a környező cytoblastemára vonatkoznak. „Ezeket nevezhetjük metabolikus jelenségeknek, (ró fiera.ßo^ixovj" E szó tehát Schwanntól ered. Felveti Schwann a differenciálódás gondolatát is, amikor megállapítja, hogy az új sejteknek nem feltétlenül kell azonosnak lenni az anyasejttel, mert különben nem jöhetne létre a sejtek különböződése. A differenciálódásból következik, hogy mivel az állati test minden szövetének alapja a sejt, lehetőség nyílik a szövetek osztályozására. Schwanntól származik tehát az első szövetfelosztási kísérlet, ezáltal tulajdonképpen a szövettan fogalma. Ábránkon bemutatjuk Schwann szöveti beosztását. Láthatjuk, hogy ebből a nagyon kezdetleges próbálkozásból semmi sem maradt meg. A szövetek ma is használatos felosztása Köllikertől származik. Schwann és Schleiden eredeti sejtelméletében számos primitív elgondolás, hibás kiindulási pont, sok vitatható nézet található. Ezeket részben már a kortársak felismerték, és részben ők, részben a későbbi kutatók megcáfolták, helyesbítették az elméletet, végülis új eredmények alapján sejttanná fejlesztették. Alapjában, szemléletében, az organikus világ folyamatainak teljesen új, egységes megvilágításában ez a munkásság azonban korszakalkotó volt. Kihatása akkora volt, hogy a darwinizmus győzelmében is bizonyosan szerepet játszott. Röviden meg kell még emlékeznünk Schwann tudományos munkásságának más területeiről is. Még Berlinben Müllernél, az emésztést tanulmányozva, felfedezte és elnevezte a pepszint. Az idegrostokat tanulmányozva leírta a később róla elnevezett Schwann-hüvelyt. Ugyancsak még Berlinben arra a meggyőződésre jut, hogy az erjedést és rothadást növényi és állati mikroorganizmusok okozzák. Ezt a nézetet kora kémikusai, elsősorban Liebig oly eredményesen támadták, hogy feledésbe ment. Ők ugyanis a erjedést (persze éppoly helyesen) kémiai folyamatnak tartották. Leuvenben bebizonyította az epe életfontosságát azzal, hogy kutyákon epefisztulát képezett, az epét kivezette. Ennek következtében az állatok lefogytak, majd elpusztultak.
