Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Kiszely György: Theodor Schwann
nek felismerése mellett éppen a celluláris tan. Úgy gondolom, nem megy ünneprontás számba annak hangsúlyozása, hogy éppen az evolúció tanának ma már a biológián túlmenő, általános természeti törvényként elismert alkalmazása a tudományok evolúciójára is átvihető. Ennek értelmében is természetesnek kell vennünk, hogy a sejtelmélet sem egyik napról a másikra, tudományos előzmények nélkül született. Csupán az emberi elme rendszerező, időzítő, kategorizáló törekvése, hogy fogalmakat, eseményeket, felismeréseket, felfedezéseket naphoz, évhez, személyhez igyekszik kötni. Nagyon sokszor ez csak illúzió. így van ez a sejtelmélettel is, és ez semmit sem von le Schwann nagyságából és érdemeiből. Ahhoz, hogy Schwann korszakalkotó művét megírja, az optikai-fizika kibontakozása, a mikroszkóp feltalálása, az elődök és kortársak számos tudományos felismerése, sőt tévedése, tudományos szemlélet kiformálódása, társadalmi igények felbukkanása, filozófiai irányzatok harca, az emberi gondolkodás módszereinek évszázadok alatt kialakult szintetizáló, logikus irányba történő átfordulása volt szükséges. Messze vezetne annak a tudománytörténeti útnak és útvesztőnek ismertetése, amely a sejtelméletig vezetett. Nagyon röviden mégis meg kell emlékeznünk azokról a nagy elődökről, akik előkészítették az utat Schwann tudományos elméletéig — ahogy ő maga még szerényen nevezte a ma már sejttanként ismert tudományos tételt. Ugyanúgy nem hagyhatunk ki néhány kortársat, akik az elmélet megalapozásában, megerősítésében vagy éppen helyes irányba terelésében szereztek érdemeket. Csak közismert nevek és adatok rövid felsorolásával kell megelégednünk. 1665-ben Hooke felfedezi a parafa-szeletjében a „sejtet", pontosabban a sejtfallal határolt növényi sejtek cellulóz-váz rendszerét. Csak 1682-ben állapítja meg Grew, hogy a növényi „sejtek" üregeit folyadék tölti ki. Treviranus 1806-ban közli megfigyelését, hogy a növények termése sejtekből áll. Meyen szerint (az 1800-as évek elején) a sejt önálló zárt egység: növény a növényben, és megemlíti, hogy növényi sejtek önmagukban is előfordulhatnak. 1809-ben Okén már felveti a sejt keletkezésének és ezzel az élet kezdetének kérdését, és azt állítja, hogy az első sejtek az „ősnyák"-ból képződtek. Brown 1831-ben felfedezi a sejtmagot, azt „area"-ként jelöli és elnevezi mag-nak. Dutrochet leírja az állati sejtet (1824), Gorjanyinov pedig merészen kijelenti, hogy minden élőlény sejtekből áll (1834). Purkinje 1837-ben megalkotja a protoplazma kifejezést, amit később a sejttartalommal azonosítanak. Raspail 1833-ban az organizálódás és a kristályosodás között hasonlóságot lát, és itt találhatók azok a gyökerek, amelyek Schleiden és Schwann munkáiban is, a sejtképződés magyarázatában a kristályosodás folyamatának felhasználásához vezetnek. Mohi 1835-ben meglátja a mitosist, de annak jelentőségét nem ismeri fel. Mindezek szinte előfeltételei voltak a sejtelméletnek, de még hiányzott az egységes szemlélet,a a közös alaptörvényszerűségek meglátása, a szintézis. Schwann legjelentősebb tudományos elődje és egyben kortársa /. M. Schleiden, aki a növényi sejt meghatározásával a sejtelmélet botanikai oldalát induktív tudományos módszerrel, spekulációmentesen megalapozta. Méltán kötik a sejtelméletet kettőjük, Schleiden és Schwann nevéhez. Schleiden idevonatkozó első munkája, a „Beiträge zur Phytogenesis" 1838-ban jelent meg. 1838 októberében találkozik Schleiden Schwannal és közli felfogását a növényi sejtek képződéséről. Schwann hihetetlenül gyorsan reagál Schleiden felhívására. Már 1838-ban a Froriep's Notizen 91., 103., 112. számában részleteket közölt az állati szervezetekre vonatkozó eredményeiről és 1839-ben megjelent könyvének, a „Mikroskopische Untersuchungen ..."-nek első két részét 1838 decemberében benyújtotta a párizsi Akadémiának. Ebből a gyors reakcióból csak arra következtethetünk, hogy Schwann már jóval előbb tette azokat a megfigyeléseit, amelyek e
