Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

SZEMLE Könyvekről - Roberts, K. B.: Maps of the Body Anatomical illustration through five centuries (Magyar László) - Sandblad, Inger: The Human Condition, Psychology and Illness (Szállási Árpád)

dúlva, majd a különböző specializálódásokat és szétválásokat. Harmadrészt mindehhez tekintetbe veszi mind az általános és kultúrpolitikai helyzetet, mind a gyógyszerészek szakmai és gazdasági helyzetét. Negyedszer bemutatja azoknak a munkásságát, akik az egyetemen a farmakognózia területén tevékenykedtek egészen 1962-ig. Mindezekhez kellő kitekintéssel van más intézményekre és máshol működő tudósokra. A szerző által felrajzolt fejlődést röviden a következőképpen foglalhatjuk össze. A 18. század második feléig a materia medica tantárgy foglalta magába a kémiai és ásványtani, a bontanikai és az állattani ismereteket. Az 1774-es tanreform már a botanikát külön taníttatja a materia medicatól. Később botanika, gyógyszertan, gyógyszerészi áruismeret, gyógyszerkészítés volt az orvosi kar tananyagában. 1810-ben a Schultes által létrehozott tudományszak az „orvosi- és gyógyszerészi botanika" volt, ami már eltért az általános botanikától, speciális szakterületet jelentett. 1811 óta ezt J. A. Schmidt után farmakognóziának nevezik. A gyógyszerészképzésben 1869-ig általános és orvos-gyógyszerészi botanikát tanítottak, a farmakognóziát a gyógyszerészet tárgykörében oktatták. Az orvosok tananyagából a gyógynövény-ismeret az idő haladtával szinte teljesen kimaradt. A gyógyszerészek tudományában pedig 1869-től jelentős részt alkotott. Az ismeretanyag súlypontja közben a növénykémiára és a mikroszkópos vizsgálatokra tevődött át. A farmakognózis térhódítása a gyógyszerészeiben oda vezetett, hogy 1934-ben a müncheni egyetemen farmakognóziai tanszéket állítottak fel. Különböző függelékek: disszertációk, biográfia, bibliográfia és a forrásművek irodalma stb. és számos kép teszi teljessé a kötetet. Ez a mű például szolgálhatna a farmakognózia magyarországi történetének megírásához, mind a nagyszombati, mind a kolozsvári egyetem felállításától kiindulva. A farmakognózia hazánkban is hasonló utat tett meg. Grabarits István Roberts, K. B.: Maps of the Body. Anatomical illustration through five centuries. Catalogue of an exhibition. Introd. by J. D. W. Tomlinson. Memorial University of Newfoundland, 1981. sztl. A newfoundland-i Memorial Egyetem orvostudományi tanszéke és művészeti galériája közösen rendezett kiállítást az 1980-as évben. A kiállítás célja az anatómiai ábrázolóművészet utolsó öt évszázada reprezentáns alkotásainak bemutatása. A jelen kiadvány afféle kiállítási kalauz, olyan kalauz, amely egyben csodálatos nyomdatechnikával készült ábrák segítségével ízelítőt is ad a kiállított anyagból. A tizenhat ábrát tudományos bevezető (J. D. W. Tomlinson), az egyes képek magyarázata, bibliográfia és a kiállítás katalógusa keretezi. A képzőművészeti értékű kiadvány sikerrel propagálja a gazdag tartalmú, és bizonyára nagyszerű newfoundland-i kiállítást. Magyar László Sandblad, Inger: The Human Condition,Psychology and Illness. Stockholm, [the Author], 1981. 247 p. „Meglepett milyen keveset írnak a rák etiológiájának pszichológiai vonatkozásairól, noha az, amit már papírra vetettek, oly sok fontos gondolatot tartalmaz a tumoros folyamatok mechanizmusának jobb megértéséhez" — írja könyve előszavában I. Sandblad svéd klinikai pszichológus. „Munkám középpontjában a beteg egyén áll, s nem a betegség maga." E könyv témája a pszichoszociális faktorok jelentősége a pszichoszomatikus betegségek (asthma bronchiale, ulcus pepticum, rheumatoid arthritis, koszorúsér keringési zavarok) és mindenekelőtt a daganatok kifejlődésében. Kritikusai szerint az egyed és szenvedésének szigorúan természettudományos vizsgálata túl szűkre szabott ahhoz, hogy általa a kórtani kép pszichoszociális elemeit megérthessük. A szerző Martin Heidegger Dasein-analitikájának fogalmait használva, Medard Boss Dasein-analitikus módszerével holisztikusán tárgyalja témáját az értekezés első részében. Ennek megfelelően minden emberi jellegzetesség a személy egzisztenciájának kifejeződéseként jelenik meg; hasonlóképp a