Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
SZEMLE Könyvekről - O'Neill, Ynez Violé: Speech and Speech Disorders in Western Thought Before 1600 (Magyar László) - Pickstone, J. V. (ed.): Health, disease and medicine in Lancashire, 1750—1950 (Bánóczy Erika) - Renner, Iris: Zur Entwicklungsgeschichte der Pharmakognosie (Grabarits István)
O'Neill, Ynez Violé: Speech and Speech Disorders in Western Thought Before 1600. Westport (Connecticut) —London, Greernwood Press, 1980. 246 p. Mi a beszéd, hogyan jön létre, hogyan kezelhetők hibái és a némaság — e kérdésekre orvosok és filozófusok évezredeken át keresték, ám mindmáig meg nem találták a választ. E tény teszi érdekessé O'Neillnek, a californiai egyetem anatómiaprofesszornőjének könyvét. A szerző az eddigi kutatásokban már földolgozott, ám kellőképpen nem elemzett szövegek alapján tekinti át régi korok orvosainak s filozófusainak a beszédképességről alkotott nézeteit. A sorban Hippokratész elmélete az első, s érdekes módon a legmodernebb : ő a beszéd központjának az agyat tartotta, s a beszédet csupán testi jelenségnek tekintette. Már a koszi iskola későbbi képviselői változtattak ezen az állásponton, elméletükben a beszédközpont a phrén-be került, maga a beszéd pedig az emberi lélek egyik sajátosságává vált. A keresztény s az arab gondolkodást egyaránt befolyásoló galenoszi műben a beszéd ugyan szintén lelki jelenség, de központja már újra az agy. A 4. századtól e kérdéseket már nem csak az orvostudomány, hanem az ideológia, a theológia is tárgyának tekintette: a beszéd kettős megítélése e kettősségnek tulajdonítható, a galenoszi és a theológiai álláspont egyszerre érvényesül : a beszéd (sermo) és a beszédfolyamat (articulatiovocalisatio) kettévált, s külön elméletek magyarázzák őket. A 12—13. századtól egyre inkább kibontakozó tudományos világnézet, majd a reneszánsz orvosi humanizmusa és anatómiai tapasztalata hatására újra fiziológiai jelenségként értelmezhető a beszéd. E voltaképp hippokratészi nézetek azóta is egyeduralkodóak az orvosi gondolkodásban. O'Neill névmutatóval és részletes bibliográfiával is az olvasó segítségére siet, hogy az könnyebben eligazodjék a beszédről alkotott elméletek égi és földi útvesztőiben. Magyar László Pickstone, J. V. (ed): Health, disease and medicine in Lancashire, 1750—1950. Four papers on sources, problems and methods. Manchester, University of Manchester, 1980. 103 p. A manchesteri egyetem tudománytörténeti tanszékének kiadványa négy kísérleti jellegű műhelytanulmányt tartalmaz. A kiadvány célja, hogy felhívja a figyelmet az egyetemen folyó regionális társadalomtörténeti-orvostörténeti kutatásokra, megismertessen a forrásokkal, problémákkal, módszerekkel. A kutatások fő területei az orvosi ellátás fejlődése, különös tekintettel a kórházak történetére, a népi gyógyászat és a hivatalos orvostudomány kapcsolata, az elmebetegek helyzetének változásai, az orvostörténelem földrajzi és demográfiai megközelítésének lehetőségei. Igen érdekes eredményeket hoz a munkásosztály és a betegség viszonyáról 1890—1939 között az idős emberek közt végzett gyűjtések elemzése. A kötet végén jól összeállított, téma szerinti bibliográfia igazítja el az érdeklődőt. Bánóczy Erika Renner Iris : Zur Entwicklungsgeschichte der Pharmakognosie. Als selbständiges Hochschulfach an der Ludwig-Maximilians-Universität Ingolstadt —Landshut —München. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 1982. 377 S. 18 Abb. A farmakognózia fejlődéstörténetét mutatja be ez a könyv a Ludwig-Maximilian Egyetem (Ingolstadt— Landshut— München) története alapján. A mar bur gi egyetem gyógyszerésztörténeti intézetében R. Schmitz által vezetett gyógyszerészi tudományszakok történeti feldolgozásának egyik fontos része ez a kötet. A farmakognózia a legklasszikusabb gyógyszerészi szaktudomány, történetét mégis más szakterületek köréből kellett kifejteni. Ezt a nehéz és hatalmas munkát úgy oldotta meg a szerző, hogy egyrészt végigköveti 1754-től napjainkig a modellnek választott Ludwig-Maximilian Egyetem történetét, különös tekintettel a tanreformokra, azokon belül is a farmakognóziára. Korszakonként vizsgálja a farmakognózia szerepét az orvos- és gyógyszerészképzésben, azok tan- és vizsgaanyagát, de még az állatorvosképzés farmakognóziáját is tárgyalja. Másrészt bemutatja a tudományszak fejlődéstörténetét a materia medica ősi tantárgyából kiin-
