Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - May István: Adatok Zay Sámuel komáromi főorvos életéhez

leírását Pillértől vette ugyan át (gyakran ezt sem szó szerint), ámde az ásványok vegyi összetételét részletesebben tárgyalta és jóval több lelőhelyet nevezett meg, mint forrása. Oldalakat írt Pillérnél néhány sort elfoglaló jelenségekről. Anyagbeosztásában részint Pillért, részint Benkőt követte. Módszere a következő: /. Az ásvány és vegyi alkatának pontos meghatározása, 2. tulajdonságainak leírása 3. lelőhelyeinek megnevezése, 4. felhasználása. Lássunk egy részletet a 3. szakaszból, („a' földekről közönségesen"): ,,A' Lemnusi föld (Terra Lemnia). Ez ollyan agyag, a* melly a" vízbe meg-hasadozván

r vagy egyenetlen darabokra, vagy táblátskákra szakadozva szélyel omlik. Rend szerént veres: ses, avagy sárgás, d törése mindenur sime némellyek ezt szappan agyagnak is nevezik (Lithomarga). Lemnusi földnek neveztetik, Lemnus szigetéről, d honnét nagy bővön hordották. Már Homérus, és Herodotus idejébe különös tzeremóniával ásták ezt... Egyebeket el hallgatván, rövidségnek okáért most tsak azt említem, hogy utóllya felé, d szigetnek Görög, és Török elől-járóinak jelenlétekben, d Görög Papok először hálákat adván Istennek annyit vettek-ki d földből d mennyivel egész esztendeig megérték, azután más földet hánytak reá, és keményen meg-tiltották, hogy senki ásni ne merje. Ennek semmi bizonyos rendje (strata), vagy ere nintsen, hanem más földek között magános darabokba találtatik. Lehet találni a' Belkebányai hegyekbe, és Budán is. Nintsen olly bővön hogy valami különös nagy haszna lehetne; nem is lehet ollyan jól, mint d más agyag földeket vízzel öszve gyúrni. Régen az orvoslásba igen nagy haszna volt, de már most semmi sints." (123—5.) Ásványtan-történeti adatai sokkal bővebbek a Pillérénél. így pl. a platináról („Pintói ezüst vagy fejér arany") ezt írta: „Leg-először e' most folyó száznak 36-dik Esztendejében lett ismeretessé az Európaiak előtt, 174) -ben Woodward, az után 1748-ban U/lva már próba alá vették, 1757-ben Svéd Országban Scheffer, 1754 Angliába Lewis, 1758. Frantzia Országba Maquer és Beaume, Mergraff és mások vizsgálták." (250—1). Piller csak „Bomare és Maquer" nevét említette (1780. kiad., 72.). Az ilyen kitérőkben rendszerint figyelembe vette a magyar vonatkozásokat (pl. a borax tárgyalásánál elmondta, hogy Winterl József,. 2L pesti egyetem tanára „d Pórison kívül másból is készít tsendesítő sót" [sal sedativumot]. 27.)

11 Felsorolta a korában ismert öt legnagyobb gyémántot: „d legnagyobb d nagy Mógolé d nap-keleti India' egy részének Tsászárjáé" (279 és l/2 karát, — természetes állapotban 293 és 5/8 karát volt), a második a „Lusitániai királyé" (215 karát). — Az ,,ásbest"-ről és ,,ámiánth"-ról: „A' régi írók azt tartják, hogy az d meg-éghetetlen lepedő, d mellybe az Egyiptombéliek halottjaiknak testeket takarták ebből készült. Ä régi Scithákról is azt írják, hogy Hlyen lepedőbe égették-meg halottjaikat. Ebből készítettek az örökké égő gyertyák is régen olajjal, illyennel gyertyáznak ma is a' Grönlandiak." (153—4.).

12 Amint a fenti idézetekből látható, Zay érdekes részletek beillesztésével olvasmányossá tette a tudományos művet. Koch Sándor nagyra értékelte Zay ásványtanát; legfőbb érdemét abban látta, hogy szerzője nagy szerepet juttatott az ásványok ipari, mezőgazdasági és főként gyógyászati felhasználásának. Megállapítása; Zay nem merte ugyan még teljesen elvetni a kor hiedelmeit, de szemmel láthatóan nem hitt bennük.

13 11 Winterl Jakab József (1739—1809): 1770-ben, a nagyszombati egyetemen ennek alapításától fogva a botanika tanára, majd az egyetem áthelyezése után 1808-ig a pesti egyetemé. (M. életr. lex. IL 1048., Révai lex. XIX. 572. Vö. még Orv. Hetil. 1964. 34.) 12 Az idézet két utolsó mondatát Benkőtől vette át Zay. 13 Koch i. h.