Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - May István: Adatok Zay Sámuel komáromi főorvos életéhez

Zay maga alkotta a magyar ásványtani terminológia java részét, amint erről néhány kiragadott műszónak a Benkőével való összehasonlítása is meggyőz: Benkőnél petróleum földolaj naphta földbalsam sulphur büdöskő borax olvaszósó mineralogia a" kövek 's értzek tudománya Zaynái kőolaj földbalsam kén-kő póris Ásványokról való tudomány Zay rendszerint közölte az ásványok vagylagos elnevezését is, pl.: „Ä kulimáz vagy Szekér-kenő (Petroleum tenax, vei Maltha), vagy a" mint mások nevezik Föld-sírja." (50) Benkőnél ugyanez: büdöskő, azaz nem különbözik a sulphur magyar megfelelőjétől. Földinek sz az állítása sem állja meg a helyét, hogy Zay eltitkolta forrásait. A tudós orvos a Magyar Mineralogia előszavában nagy tisztelettel emlékezett meg egykori professzoráról. Pillérről, akinek „Természet Históriáját"-t alapul vette szintézise elrendezésében és akinek előadásain bizonyára Földivel együtt vett rész; másrészt Benkőre és Dugonicsra is hivatkozott : az Etelka szerzőjének művéből (A tudákosságnak két könyvei, 1784) vette át a geometriai terminusokat. Lépten-nyomon hivatkozott külföldi forrásokra is, amint ez a felhozott idézetekből látható. Érthetetlen, hogy Földi, az első rendszeres magyar állattan szerzője, aki a természettudományok magyar nyelven történő oktatásáért küzdött és ennek kidolgozásában úttörő tevékenységet fejtett ki,

14 nem értékelte pályatársának az ásványtani magyar terminológia megteremtésére irányuló — és Bessenyei Jámbor szándékának programjához kapcsolódó — törekvését. Vajon személyes ellentét húzódott meg a plágiumvád mögött? Nem sikerült kinyomozni. Az is kérdéses: tudomást szerzett-e Zay a súlyos, alaptalan plágiumvádról? Annyi bizonyos, hogy a két orvost ugyanabban az évben avatták doktorrá a pesti egyetemen

15 és hogy mindketten a Jénai Természettudományi Társulat tagjai voltak (Földit 1794-ben, tehát négy évvel Zay előtt választották tiszteleti taggá). Valószínű, hogy Földi a definíciók egyezése alapján ítélt, és szükségtelennek tartotta az egész mű összehasonlítását forrásával. Egyéniségükben, munkásságukban mindenesetre sok közös vonás fedezhető fel. Mindketten hivatásuk magaslatán állottak, a nép egészségügye színvonalának emeléséért küzdöttek és szabad idejüket a természettudományok magyar nyelvű művelésének szentelték. Ámde a Csokonai baráti köréhez tartozó, országszerte ismert Földi korának egyik legkülönb polihisztora is volt; a természettudományok mellett verstant és — a hagyományos, latin nyelvtanon alapuló grammatikai szemlélettel gyökeresen szakító — magyar nyelvtant is írt, amelyet Kazinczy nagyra értékelt, míg Zay az orvostudományon kívül csakis a természettudomány egyetlen ágával foglalkozott és neve hamarosan feledésbe merült. 14 Földi állattanáról vö. Mixich i. m. 68. és Bán Imre: Adalékok Földi János életrajzához. ItK 1957. 267. Jelleméről, tudományos munkássága értékeléséről és természettudcmányi terminológiájáról: Julow Viktor: Doktor Földi János. Alföld 1964. 262—267. és Földi János emlékkönyv. Debrecen, 1978. (passim) 18 Földit 1788. nov. 15-én (Mixich i. m. 6.), Zay doktorrá avatásának hónapja és napja nem ismeretes. (Szinnyei i. h.)