Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)
Néhány tekintetben azonban Wallaskay életpályája eltért a szokásostól. A Felvidékről már gyermekkorában elkerült, miután apja a Pest megye északi szegélyén fekvő Acsa község evangélikus lelkipásztora lett. Ennek — a későbbi pozsonyi diákoskodással együtt —valószínűleg nagy része volt abban, hogy Wallaskay közeli kapcsolatba jutott a Pest és Nógrád megyei protestáns birtokos nemességgel, amely a vármegyei életben és fokról-fokra az országos politikában is fontos szerephez jutott. A hallei doktorálás (1734) után Wallaskay — kisebb megszakításokkal — csaknem két évtizeden át külföldön működött, amikor pedig 1752-ben hazatért, nem valamelyik nyugat-magyarországi vagy felvidéki városban telepedett le — mint hasonló származású és helyzetű pályatársainak zöme —, hanem az akkor még kevéssé városias Pesten. Az évek folyamán orvosi tevékenységével igen nagy vagyont szerzett, amelyet azonban nem ingatlanokba fektetett, hanem könyv-, régiség- és ritkasággyűjteményébe. Könyvtára, amelyben halála után több mint 3000 kötetet vettek jegyzékbe, a XVIII. század derekán az ország egyik legnagyobb magánkönyvtára, orvosi könyvek tekintetében pedig minden bizonnyal a legértékesebb könyvtára volt. 9 Elméleti munkásságot Wallaskay — eddigi tudomásunk szerint — nem folytatott: disszertációján kívül nem maradt ránk nyomtatott munkája, s a korabeli források is csak mint nagyhírű gyakorló orvost emlegetik. De ha publikációkat nem hagyott is hátra, a fennmaradt forrásokból olyan életsors és egyéniség rajzolódik ki, amelyet érdemes közelebbről megismerni. Mindenekelőtt célszerűnek látszik az irodalomban eddig már közzétett életrajzi adalékok összefoglalása, és ahol szükséges, korrigálása. Az újabban átvizsgált forrásokból ugyanis kiderül, hogy még az a kevés is, ami Wallaskayról eddig megjelent, jónéhány tévedést tartalmaz. Weszprémi azt írja Wallaskayról, hogy 1709. szeptember 14-én a Pest megyei Acsa községben született, 1734. május 3-án Halléban doktorált, 1736 február 17-én Columbus néven felvették a Császári Akadémiába (Academia Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorum), először 15 évig Bécsben, majd Pozsonyban, végül Pesten folytatott orvosi gyakorlatot, amelynek eredményeképpen nagy hírnévre tett szert; 1767. szeptember 15-én halt meg gutaütésben, és több mint százezer forint értékű vagyona, valamint kitűnő tudományos könyvtára (instructissima bibliotheca) a királyi kincstárra szállt. 10 Arról is beszámol Weszprémi, hogy Wallaskay — barátainak véleménye szerint — tagja volt a Rózsakeresztes szervezetnek, és szerette az alkímiát. Már e szinte egykorú életrajzi összefoglalásban is, amely azóta is minden további munka alapforrásául szolgált, akad néhány téves adat. Közülük kettő valószínűleg Andreas Elias Büchnernek az Academia történetéről írott munkájából 11 került át ide. Az első Wallaskay születési helyére vonatkozik. E tévedés forrása maga Wallaskay lehetett, aki a hallei egyetem anyakönyvébe Ácsát jegyeztette be születési helyéül, holott a valóságban a Zólyom megyei Felső-Lehotán (Horna Lehota) született, miként ezt a Pest megyei evangélikus contubernium négy lelkésze által 1732-ben az akkor már külföldön tanuló ifjú számára — édesanyja, özvegy Wallaskay Gergelyné kérésére — kiállított okirat 9 A XVIII. századi hazai könyvtárakról: Szarvasi Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. Bp. 1935. (Bőséges bibliográfiával); Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században. Comm. Hist. Artis Med. 64—65 (1972).; Berlász Jenő Könyvtári kultúránk a XVIII. században. In: Irodalom és felvilágosodás. Bp. 1974.; Kosáry D. i. m. 134—137. 10 Weszprémi I. i. m. I. köt. 394—395.; IV. köt. (Bp. 1970.), 157, 361. 11 Büchner, A. E.; Academiae Sacri Romani Imperii Leopoldino-Carolinae Naturae Curiosorum História. . . Halae Magdeburgicae, 1755, p. 505.
