Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Gál Éva: Wallaskay János (1709-1766)
tanúsítja. 12 (1. kép) Könnyen elképzelhető, hogy 1731-ben, amikor a hallei egyetemre beiratkozott, Wallaskay maga sem tudta ezt ; talán olyan korán került el Felső-Lehotáról, hogy összes gyermekkori emlékei Ácsához fűzték. Büchner másik téves adata — amely azután minden további életrajzi vázlatba bekerült —, hogy Wallaskay Bécs után Pozsonyban praktizált. Az irathagyaték egyértelműen bizonyítja, hogy a Bécs utáni állomás nem Pozsony, hanem Pest volt. Igaz, hogy Wallaskay 1738—1740-ben, mielőtt Bécsben letelepedett volna, hosszabb ideig Pozsonyban tartózkodott, s az 1739-es esztendőt talán egészen ott töltötte, de arra nincs adat, hogy ez időben a városban orvosi praxist is folytatott volna. Weszprémi ezenkívül tévesen jelöli meg a halálozás dátumát. A hagyatéki iratokból és az idézett temetési anyakönyvi bejegyzésből egyértelműen kiderül, hogy Wallaskay 1766 decemberében, néhány nappal karácsony előtt hunyt el. Több későbbi kiadványban a fentiekhez újabb tévedések járultak. 1775—1777-ben megjelent írói életrajz-lexikonában Horányi Elek rosszul adta meg Wallaskay disszertációjának címét, 13 ezenkívül neki tulajdonított egy állítólag 1754-ben Budán megjelent munkát, amelyet a pesti orvos — Weszprémi szerint — sohasem írt 14 , s amelynek valóban sehol sincs nyoma azóta sem. Mindamellett Horányi nyomán Szinnyei is felvette ezt az írást Wallaskay művei közé. 15 Szívósan tartja magát Horányinak egy másik téves adata is, amely szerint Wallaskay Pest város orvosa volt —• holott sohasem állt városi alkalmazásban. 16 Új és helytálló adatot Weszprémi után először Nagy Iván közölt Wallaskayról : a királyi könyvek alapján megállapította, hogy az orvos és Márton nevű öccse 1753-ban kapott nemeslevelet Mária Teréziától. 17 Úttörő jelentőségű, 1892-ben megjelent magyar orvostörténetében Demkó Kálmán csak az Academia Leopoldino-Carolina tagságával kapcsolatban említi Wallaskay Jánost, de hibásan Wallaszkynak írva nevét; 18 ez a tévedés — amely talán csak elírás volt — későbbi szerzőknél újabb tévedések forrása lett. Szathmáry László például a magyar alkimistákról írott könyvében — amelyben Bél Mátyás és Gömöry Dávid kéziratai alapján Wallaskay János alkimista tevékenységéről is megemlékezett — az orvost összetévesztette a nála évtizedekkel később született teológus Wallaszky Pállal, s az utóbbinak 12 Wien, ÖNB Handschriftensammlung. Nachlass Wallaskay 1:! Horányi, Alexius: Memoria Hungaroritm et provincialium scriptis edit is notorum. . . Tom. III. Viennae, 1777. p. 484. 14 Weszprémi I. i. m. Második száz, második rész. Bp. 1968. 901. 16 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IV. köt. Bp. 1914. 1410. 1G Sem Pest város számadásaiban és egyéb irataiban, sem pedig Wal laskay irat hagyatékában nincs ennek semmi nyoma, és Schmall sem említi nevét Pest város tisztviselői között (Schmall Lajos: Adalékok Székes Budapest főváros történetéhez. Bp. 1898. I. köt. 171—244.) 17 Nagy Iván: Magyarország nemesi családaiczimerekkel. .. Pest, 1865. XII. köt. 21. Az uralkodó a nemességet 1752. december 12-én erősítette meg, a nemeslevél kiadása azonban 1753 elején történt, s szövege a királyi könyvek 1753. évi kötetének legelső bejegyzése. Címer itt nem található. 18 Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. . . Lőcse, 1892. 460.
