Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
FOLYÓIRATOKBÓL - History and Philosophy of the Life Sciences — 1982. (Kapronczay Katalin) - Medizinhistorisches Journal - 1981 (Rákóczi Katalin) — 1982. (Tamáska Péter)
romantischen Naturphilosophie. (240—256. p.) Az első kísérlet a gyógyszerek rendszerezésére természetfilozófiai alapon W. Sendling, K.J. Kilian és S. Wolf nevéhez fűződik. Az ő munkásságukat folytatja G.A. Bertele, aki a romantika korának egyik kiemelkedő teljesítményét nyújtotta. Tevékenységének jellemzője az elmélet és gyakorlat közti szintézis megteremtése volt, amelynek első lecsapódását a dinamikus gyógyszertan kézikönyvének megírásajelentette. Páratlan népszerűségnek örvendett. A metamorfózis- és polaritás elvének gyógyszerészeti alkalmazása a természetfilozófia talaján már a továbbfejlődés útját és irányát is magában hordozta. Popp, Ludwig; Die Fleckfieber-Epidemie in Kulmbach im Jahre 1793. (257—269). p.) A francia forradalom által kiváltott koalíciós háborúk idején a fogolytáborokban kitört járványok sok katona halálát okozták. 1792—93ban Kulmbach a francia hadifoglyok között kiütéses tífusz terjedt el, melynek a helyőrség orvosa, a város chirurgusa és seborvosa is áldozatul esett. A cikk a fogolytábor egészségügyi helyzetével foglalkozik, és elemzi a fertőzés elterjedésének okát. Winau, Rolf: Ernst Haeckels Vorstellungen von Wert und Werden menschlicher Rassen und Kulturen. (270—279. p.) A szerző szerint Haeckel bizonyítékot látott Darwin elméletében arra, hogy az ember csak graduálisan és nem lényegét tekintve különült el az állatősöktől. Az evolúciót Haeckel elsősorban filozófiailag értelmezi. Az embereket alkatuk, életmódjuk stb. szerint kategorizálja, a kategóriákat még differenciálja. Megpróbálkozik a fajok topográfiai és geneológiai összefüggéseinek feltérképezésére. Rámutat a létért való küzdelem jelentőségére az emberiség fejlődése során. Szerinte a fejlődés vonala bár töretlen, ingadozás, hullámzás azonban előfordulhat. Egy nép kiemelkedő sikerét nem a gonviseléssel magyarázza, hanem az alkalmazkodás és kiválasztás elvére vezeti vissza. Haeckel szerint az emberiség fejlődése csúcspontján új morált alakít ki, amely elősegíti a biológiai kiválasztást, vagyis a betegeket és tehetetleneket a társadalom szempontjából hasznos és célszerű szempontok alapján likvidálja. Példának a spártai nevelést említi. Az orvostudomány és egyházak szelekcióellenesen hatnak, mert az életnek „minden áron" való megtartását hirdetik. Ezek a nézetek — a cikkszerzője szerint — Haeckelt a szociáldarwinisták soraiba állítják. Az amerikai kutatás Haeckelt a nemzetiszocializmus előfutárárnak nevezi. Bolle, Fritz: Monistische Maurerei. (280— 301. p.) 1906-ban hozták létre az első német monista páholyt — Haeckel értelmezésében — „A Felkelő Nap Szabadkőműves Szövetség" címmel. Célja az egyházi befolyás ellensúlyozása, a tudományos befolyás erősítése és az ember felemelkedésén való munkálkodás. Folyóiratuk, jól szervezett apparátusuk erős egységet teremtett. 1912-ben már csak egyházellenességük kap hangot az írásaikban. A szerző e monista páholy szociális összetételét és tevékenységét méltatja. 1933-ban minden szabadkőműves páholy megszűnt. 1945 után történtek még kísérletek e szervezetek felújítására, de a Haeckel-féle monista elindulástól, mintegy harminc éves történetével, egy fejlődési korszak lezárult. Rákóczi Katalin MEDIZINHISTORISCHES JOURNAL — 1982 Band 17. Heft 1—2. Az orvostörténet és az orvosi megismerés ismeretelméleti kérdéseit vizsgálja Nelly Tsouyopoulos esettanulmánya Ludwik Fleckről, az Auf der Suche nach einer adequaten Methode für die Geschichte und Theorie der Medizin. (p. 20—37). A lengyel orvoskutató, Ludwik Fleck 1935-ben megjelent ismeretelméleti munkája a szifilisz kórokozójának felfedezéséről a kriticista gondolkodásmód iskolapéldája. A régen elfeledett mű napjainkban új kiadásban jelent meg, s szerzőjéről több tanulmány készült. Fleck a tudományos kutatás és a tiszta logikai érvelés struktúrájának különbségét bizonyította a Wassermann-reakcióhoz vezető lépések téves következtetésekre való bontásával. Gyakorlati példákkal is alátámasztott érvelését, amely szerint az új tudományos eredmény megszületése után következett be a logikai bizonyítás. A kór fogalmi elemzése, az adott tudományszakon belüli előítéletek és a kutatási folyamatot befolyásoló általános nézetek olyan láncolatot alícotnak, melyekből mintegy véletlenszerűen ugrik ki a végeredmény. A cikk írója szerint ebben a pontban