Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vérátömlesztés története hazánkban — történeti előzmények és visszaemlékezés
A VÉRÁTÖMLESZTÉS TÖRTÉNETE HAZÁNKBAN — TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK ÉS VISSZAEMLÉKEZÉS — REX-KISS BÉLA "Blut ist ein ganz besonderer Saft" (Goethe) A z Országos Vérellátó Szolgálat (ÓVSZ) és a Központi Vérellátó és Kutató Intézet létesítésére vonatkozó, 34 évvel ezelőtti kormányrendelet a demokratikus magyar kormány egyik igen fontos egészségügyi programját indította el. Ennek jelentőségét akkor még csak kevesen ismerték fel, de szerencsére ezek között voltak azok, akik hivatottak voltak ebben a kérdésben dönteni és a megvalósításban közreműködni. Ők felismerték, hogy ennek az intézménynek a létrehozásával nemcsak a magyar orvostudomány egy szakterületének elmaradását számolják fel, hanem az egész magyar orvostudományra kiható fejlődés alapjait teremtik meg. S a jövő őket igazolta. Ahhoz, hogy a vértanszfúzió (vtr) hazai történetével foglalkozzunk, előbb ismernünk kell — legalább is nagy vonásokban — a vtr fejlődését világviszonylatban. Ha áttekintjük a vtr történetét, azt látjuk, hogy sikerek és kudarcok váltogatják egymást. Kísérletek, próbálkozások történtek ugyan, sok tapasztalat is összegyűlt, de a fejlődés előfeltételét csak az orvostudomány fejlődése — közelebbről a vérkeringés felfedezése (Harvey, 1628) teremtette meg. A vtr történetében egymástól eléggé jól — bár bizonyos fokú önkényességgel — elhatárolható szakaszok figyelhetők meg. Az 1. szakasznak tekinthetjük a 19. század végéig, a vércsoportok felfedezéséig [27] eltelt időt. A 2. szakasznak az 1940 ig terjedő időszakot tekinthetjük, amikor is Landsteiner munkatársaival felfedezte az Rh-faktort,ill. ezt követően az Rh vércsoport-rendszert [28]. Ez az időpont a 3. szakasz, a vtr (pontosabban a hemoterápia) kiteljesedésének kezdete [14, 15, 16]. Megbízható adatok szerint az első vtr-t az angol Lower végezte állatokon 1666-ban [19, 30]. Emberen az első vérátömlesztést Denis francia filozófus és matematikus végezte 1667-ben, mégpedig bárányvérrel [19, 49]. Ennek a módszernek több követője akadt (mint látni fogjuk, még a 19. század második felében is), és más állatok vérének emberbe történő átömlesztésével is kísérleteztek. A vtr alkalmazásának akkori alapját az az elképzelés képezte, hogy ezáltal a beteg vére megjavítható és a csökkenő életerő helyreállítható. Ehhez még misztikus elképzelések (megfiatalítás, a rossz szellemek kiűzése stb.) is járultak. Gyakorlati szempontok miatt leginkább bárányt használtak donorként, amely a misztikus elképzeléseknek is leginkább megfelelt. A vtr előfeltételének tekintették a depletorikus vérlebocsátást, mert enélkül a keringés túlterhelésétől tartottak. Balesetek, személyes intrikák, vallásos meggondolások és nem utolsó sorban állami tilalmak is — mint pl. Párizsban 1668-ban —- akadályozták transzfúziós kísérleteket [19, 49]. Ennek következtében a vtr a 19. század elejéig csaknem teljesen feledésbe merült. A 18. századból csak néhány kísérletes vtr-ról van tudomáunk.
