Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Kerekes László: Miért vallott kudarcot Balogh Kálmán, a bakteriológia magyar úttörője?

mányi felé." Balogh Kálmán Czermák mellé kerül, aki elsőként vezette be az egyetemen az egzakt tudományos munkát. Itt mint tanársegédnek, tizenhét — élettani, kórtani és gyógyszertani — közleménye jelenik meg előbb Czermák, később Jendrassik élettani laboratóriumából. Tanársegédi fizetéséből igen szerényen él. Célja, hogy — amint szavait Hőgyes idézi — „természettudományilag müveit orvossá és kórbúvárrá legyen." Már 1862-ben, 27 évesen magántanár kórszövettanból és kórélettanból. Engedélyt kap, hogy a Rókus beteganyagát tancélra használja és hullákat boncoljon. Ekkor még Pesten akart letelepedni gyaBalogh Kálmán arcképe (Akadémiai Emlékbeszédek, VI. 1890.) korló orvosként, tudományos munkája folytatása mellett. De ismét közbelép a „véletlen". A kolozsvári Orvossebészeti Intézetben megüresedik az „elméleti orvostani" tanszék. Balogh Kálmán megpályázza a tanári állást, és hosszas huzavona után 1863-ban elnyeri. A kolozsvári intézet még primitívebb állapotban volt akkor, mint a pesti orvosi fakultás. Egy tanár több tantárgyat oktatott. Balogh Kálmánnak elő kellett adnia az általános kórtant, a gyógyszertant és ideiglenesen a törvényszéki orvostant, valamint elvárták tőle, hogy ő végezze a kórboncolásokat. Ennyi minden mellett jelentős tudományos munkásságot fejt ki. Az alatt a négy év alatt, amíg Kolozsvárott tanít, önálló vizsgálatai alapján tizenegy közleménye jelenik meg: a kórszövettan tárgyköréből kettő, a kórbonctanból hét,