Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Kerekes László: Miért vallott kudarcot Balogh Kálmán, a bakteriológia magyar úttörője?

MIÉRT VALLOTT KUDARCOT BALOGH KÁLMÁN, A BAKTERIOLÓGIA MAGYAR ÚTTÖRŐJE? KEREKES LÁSZLÓ alogh Kálmánt az idő nem emelte azok közé, akiknek az emlékezete a közösségi tudat példás tartalmává és évfordulókon vissztérő ünnepélyes jelenévé válik. De egy héttel halála után, 1888. július 22-én az Orvosi Hetilap szerkesztőségi nekrológja egy Börne idézettel — „In weiten Bahnen zieht der leuchtende Genius... " — még ritkán felfénylő üstököshöz hasonlítja. Figyelemreméltó ez akkor is, ha levonjuk belőle a megrendülés pátoszát és a munkatársi, kortársi tekintet elfogódottságát. A nyitott sír felett Fodor József búcsúzik tőle. Szavai részben már a mi kérdésünk előtt járnak. „A nagy culturnépek tudományos világával szemben a magyar tudós idegenül és alig méltányolva — itthon pedig társak és támogatók nélkül meg nem értve és magárahagyva — kénytelen tért keresni és foglalni magának. Amikor pedig a közügyek javára küzd és harczol, akkor oh mennyi közönnyel és tehetetlenséggel kell szembeszállnia. (. . . ) És mindezekkel szemben, aki a tudományért és a közügyekért lelkesül, annak vajmi sok a tennivalója nálunk. Hisz culturánk néhány napos és versenyt szeretne futni ebben a külföld évszázados haladásával. Balogh Kálmán olyan magyar munkás volt, aki a tudományért és a közügyekért lelkesült és küzdött ifjúkorától haláláig. (...) Vezércsillaga volt ő a modern hazai orvostudomány fejlődésének. Érdeme elévülhetetlen." A gyász csillapultával is a legkiválóbbak tartják megtisztelő feladatuknak, hogy megemlékezzenek Balogh Kálmánról. Az Orvosegyesület októberi naggyűlésén Korányi Frigyes méltatja munkásságát. Két évvel később a Magyar Tudományos Akadémián Hőgyes Endre, a kiváló tanítvány tartja az akadémikust megillető emlékbeszédet. [1] Ebből az egész életművet átfogó és helyenként már kritikai hangvételű tanulmányból, továbbá Balogh Kálmán eredeti közleményeiből idézem, illetőleg merítem a tárgyunk szempontjából legfontosabbakat. Balogh Kálmán Szolnokon született 1835. szeptember 20-án, meghalt 1888. július 15-én Budapesten. „Gyermekéveit, miután atyját mint kisebb sóhivatalnokot majd ide, majd oda helyezték el, nagyatyjánál töltötte, aki akkor már nyugalmazott sótárnok volt. Ötéves kora előtt a sóhivatali falragaszokról tanult meg olvasni." Mindig szorgalmas, jó tanuló volt. Tizenhat évesen befejezi középiskoláit. Ezután megtanul németül, hogy letehesse az egyetemi felvételhez akkor elrendelt német nyelvű érettségi vizsgát. Pályája ettől kezdve mintha a sóhivatali hitbizomány családi jegyében alakulna. Atyja jóbarátjának a közbenjárására tisztviselői állást kap Pesten, és emellett jogot hallgat. A „véletlen" mégis rendhagyó ambíciókat ébreszt benne. Gyógyszerész lakótársától, aki az egyetem sebészeti tanfolyamát végzi, kedvet kap az orvosi pályára és 1854-ben beiratkozik az orvosi karra. 1859-ben végez. Közben megtanul franciául és angolul, és most már ezeken a nyelveken is figyelemmel kíséri a külföldi tudományos irodalmat. „Ekkor volt az egyetemi oktatás átalakulóban, a filozófiai oktatásból a természettudo-