Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Fazekas Árpád: A magyar nyelvű herbárium irodalomról

A MAGYAR NYELVŰ HERBÁRIUMIRODALOMRÓL FAZEKAS ÁRPÁD J^ könyvnyomtatás elterjedésével a kalendáriumok és csíziók

1 voltak az egészségnevelés legfőbb eszközei, s fontos szerepet töltöttek be a XV — XVIII. sz. emberének testi-lelki egészsége alakításában. Tulajdonképpen az orvoslásnak a babonás asztrológiával való összefonódását tükrözik [8]. Jól érzékelteti ezt Heltai Gáspárné 1580-ban Kolozsvárott kinyomtatott kalandáriumának címe: "Cisio az az az asztronómiai tudományoknak rövid értelemmel való leírása. . . Az embernek négyféle complexiójáról, természetiről és tulajdonságairól, mindenik holnapban mit soda rendtartással é Ilyen az ember mind ételben, mind italban. . . Az híres neves Király Hegy János [Königsbergi Müller jános, Regiomontanus) íráséiból magyarra fordíttatott és sok helyeken meg bővíttetett." [16] Az ember 4 complexumának („A négy vérmérséklet és a négy fő testrész") ismertetése szerepelt az iskolák pl. a sárospataki XV. századvégi latin iskola [17] tananyagában is. A kalendáriumok nagy számát jövedelmezőségük is magyarázza, minthogy régen a nyomdák számára ezek voltak az igazi sikerkönyvek. A betegek kezelésében [30] a herbáriumoknak volt nagy szerepük a jelzett időszakban. Mind a gyógyítók (orvosdoktorok, chirurgusok, főúri nagyasszonyok, bábák), mind a betegek ezekre támaszkodtak. Sőt e füveskönyveket jóval a könyvnyomtatás felfedezése után is még mindig másolgatták: hol csak 1-2 receptet írtak ki belőlük, hol az egészet leíratták (főleg főúri hölgyek). A reneszánsz pedig még az ókori pogány klasszikusok természettudományi munkáinak újrafelfedezésével is megajándékozta az európai tudományos irodalmat. A pogány tudósok közül Theophrasztosz,

2 Plinius

3 és Dioszkoridész'

1 munkásságának másolása, illetve kinyomtatása fontos volt a herbárium-irodalom tekin1 A csízió vagy csíziójános kifejezés nem egyéb, mint a ,,Ci[rcumci]sio [Domini] Jan[uari]us" szavak rövidítése, ezzel kezdődött a legtöbb kalendárium. A XVI. század magyarjai azonban a törökök körülmetélkedését is csíziónak nevezték. 2 Theophrasztosz (i. e. 372 — 287) görög bölcselő — Arisztotelész nyomán - a növényeket főleg megjelenésük, gazdasági hasznuk vagy más megkülönböztető jegyek alapján csoportosította. Fő műve: Históriaplantarum. Munkásságának latinra fordításával V. Miklós pápa a török elől Itáliába menekült görög Theodoros Gazát (1398—1475) bízta meg. Gaza műve a Corvinák között is megtalálható. :J Plinius, Gaius Secundus (i. sz. 23-79) a leghíresebb római természettudós. História naturalis c. műve 37 könyvben maradt reánk. Ebből a XII-XIX. könyv foglalkozik a növényekkel. Már 1000 növényt ismert! Művét 1469-ben Velencében adták ki latinul. 1 Dioszkoridész Pedakiosz (i. sz. 40 — 90) görög tudós, aki a szicíliai Anazarbában született (innen az Anazarbeus melléknév) kb. 77 —78-ban írta meg Hülika (latin fordításban: De materia medico) c. nevezetes munkáját, amely 1600-ig dominált az orvostudományban. E mű 716 növény adatait tartalmazza. Ez volt az ókori botanika csúcsa. A mi Zsámboki Jánosunk 1569-ben a bécsi udvar törökországi követe révén megszerezte Dioszkoridész művének VI. századi, gyönyörű képekkel illusztrált kéziratos másolatát, ame-