Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Fazekas Árpád: A magyar nyelvű herbárium irodalomról
tétében is. Ugyanis egymás után jelentek meg az ókori botanikai írások talaján a reneszánsz és a reformáció hatásaként : a herbáriumok. 5 A legnagyobb hatása közülük hazánkban Petrus Andreas Matthiolus (1500—1577) itáliai orvos-botanikus herbáriumának volt, amely 1554-ben jelent meg latinul Velencében: „Commentarii in sex libros Pedacii Dioscoridis Anazarbei de materia medica" címen. Több mint 60 kiadása volt, részben igen szép fametszetekkel. Cseh fordítása már 1562-ben megjelent Prágában, G. Melantrich nyomdájában. Német kiadását Joachimus Camerarius rendezte sajtó alá 1586-ban Frankfurtban. (Legutóbb 1966-ban Münchenben jelentették meg facsimile kiadásban, [24] sőt gyógymódjai egy részének (urogenitális betegségek) korszerű értékelését is elvégezték.) A magyar herbáriumok szempontjából jelentős még a frankfurti Adam Lonizer azaz Lonicerus (1527 —1586) Kreuterbuchja („Naturalis históriáé opus", 1551.), amely 1577 — 1783 között több mint 20 kiadást ért meg és Melius legfőbb forrása. HAZAI GYÓGYNÖVÉNYKERTEK ÉS BOTANIKUSOK A magyar herbárium-irodalom létrejötte nyilvánvalóan feltételezi hazai gyógynövénykertek (hortus medicinalisok) és botanikusok létezését. Az orvosi vagy gyógynövénykertek [21] kezdeményeit Magyarországon is kolostorok [28] gyógynövénykertjeiben kell keresni. Megmaradt a Sankt Gallen-i kolostorban a IX. századból való eszményi kolostor-tervrajz, amely egyebek között feltünteti a következőket is: kórház, orvos háza, érvágó ház, gyógynövénykert, veteményes vagy zöldséges kert, a gyümölcsfákkal díszített temető, baromfiudvar, kertészlak, fürdők stb. A kolostori gyógynövénykertek neve: herbolarius (herbarius, herbarium vagy hortulus), amelynek növényágyai a főút mellett kétsorosán, párhuzamosan sorakoztak. A tervrajz a növényágyakon a következő neveket is feltüntette: 1. liliom, 2. rosas, 3. fasiolo, 4. sataregia, 5. salvia, 6. ruta, 7. gladiolo, 8. pulegium, 9. sisimbria, 10. cumino, 11. lubistico, 12. feniculum, 13. fenagraeca, 14. costo, 15. rosmarino, 16. menta. De a kolostori udvarkert közepén (azaz a kerengő mentén) is elő volt írva gyógynövény: savina (Juniperus sabina, nehézszagú boróka, Boldogasszony ága, cyprus-fa, igen szagos cypros) ültetése; megítélésem szerint szaglóként a pestis elleni védekezés céljaira is. lyet gondosan összehasonlított 6 kéziratos kódexszel, átjavított és később Kádár szerint Bázelben [14] kiadott: „Discorides cum Castigationibus Ioannis Sambuci". Schultheisz [22] említ egy 1549. évi, kommentár nélküli, párizsi Dioszkoridész-kiadást is. 5 Az ókori botanikai szövegek talaján keletkezett fontos európai herbáriumok: Németország (és Svájc) Hermann von Neuenauer: Adnotationes aliquot herbarum (1529) Euricius Cor dus: Botanologicon (1534) A protestáns orvosbiológus triász: Otto Brunfels (1488-1543): Herbarium vivae icônes (1530) Hieronymus Bock (1498-1554): New Kreuterbuch (1539) Leonard Fuchs: De história stirpium commentarii (1542). Ez a botanikai irodalom egyik legjelentősebb korai alkotása. Franciaország : Johannes Ruelius (1474—1535): Natura stirpium libri très (1536) c. munkájában latinra fordította Párizsban és kiegészítette Dioszkoridész De materia medica c. művét.
