Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KRÓNIKA

ötödéves hallgatóként — a lengyel orvostörténetírás európai hírű nagyságának, W. Szumowski professzornak meghívására — az egyetem Orvostörténeti Intézetének (tanszékének) munkatársa lett. 1962-ben az orvostörténelem tárgyköréből orvosdoktori, 1964-ben magántanári, 1979-ben rendes tanári fokozatot nyert, bár 1973-tól már ő irányította a gyógyszerészettörténelem oktatásával is kibővített egyetemi Orvos-Gyógyszerészettörténeti Intézetet. Irányítása alatt ebben az intézetben (1973—1982 között) 67 orvostörténeti témájú szakdolgozatot készítettek, 24 jelölt itt nyert orvos- és gyógyszerészettörténelemből doktori fokozatot. Tudományos munkásságának fő területe az orvostörténelem volt, amely témakörből közel félezer tudományos értékű tanulmányt jelentetett meg. Elsősorban a krakkói egyetem orvosi karának történetével foglalkozott, egyik szerkesztője volt az egyetem hatszázadik évfordulójára kiadott (1964) egyetemtörténeti — kétkötetes — munkának. Elsősorban orvostörténeti munkássága elismerését jelentette, hogy 1974-ben a Krakkói Egyetem Orvostudományi Társaságának elnökévé választották, 1966-tól tagja volt a Lengyel Orvostörténelmi Társaság igazgatótanácsának; e Társaság — autonómiával rendelkező — krakkói szakosztályának (Krakkói Orvostörténeti Társaság) is elnöki tisztségét viselte. Itt kell megjegyeznünk, hogy a lengyel orvostörténészek szakmai munkásságát elismerő több jutalomérmet is Skulimowski professzor javasolta: így a Krakkói Orvostudományi Társaság J. Sniadecki (1968) és A. Badurski (1979), a Lengyel Orvostörténeti Társaság M. Kopernikus (1973) és a Krakkói Orvostörténeti Társaság J. Dietl (1978) emlékérmeit, amelyeket az egyes társaságok évente — titkos szavazás után — ítélnek oda. Orvostörténeti munkásságát, a magyar—lengyel orvostörténeti kapcsolatok kiépítésé ért végzett tevékenységét a Magyar Orvostörténelmi Társaság is elismerte: 1977-ben tiszteletbeli külföldi tagjainak sorába választotta. Pedagógiai tevékenységéért a legnagyobb lengyel állami elismerésben is részesült, így 1975-ben a Szolgálati Érdemrend arany keresztjével, 1981-ben a Lengyel Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. Tudományos tevékenységének másik nagy területe a speleo- és a klimatoterápia volt. Mint a wieliczkai Állami Szanatórium igazgatója elévülhetetlen érdemeket szerzett a wieliczkai sóbánya területén kiépített gyógyhelyek kibővítésében, az ilyen irányú klinikai kutatások megindításában. A Wieliczkában alkalmazott subterraneoterápiai módszert a külföldi szakirodalom nevéről „Skulimowski módszer"-nek nevezte el. Skulimowski professzor alapította 1963-ban a Lengyel Földalatti Klimatoterápiai Tudományos Társaságot, amelynek haláláig elnöke volt, de 1975-ben elnökévé választotta a Bécsben működő Nemzetközi Speleológiai Unió (UIS) is. E szakterület számos külföldi tudományos társasága és egyesülete tüntette ki tiszteletbeli és levelező tagsággal. Elmélyült orvostörténeti és klimatoterápiai tudományos munkássága mellett több társadalmi tisztséget is betöltött: 1961—1969 között Wieliczka Városi Tanácsának tagjaként az egészségügyi bizottságot vezette, majd 1969—1975 között a Krakkói Vajdaság Nemzeti Bizottságának tagja, 1975-től Krakkó Városi Tanácsában a Kopernikus Orvostudományi Akadémiát képviselte. A Magyar Orvostörténelmi Társaság igaz barátjától búcsúzik, aki mindig szeretettel várta és hívta tagtársainkat Krakkóba emlékezetes orvostörténeti rendezvényeire, szorgalmazta a magyar—lengyel orvostörténeti kapcsolatok elmélyítését és kiszélesítését. K. K.