Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KRÓNIKA

BUGYI BALÁZS (1911-1982) Dr. med. et phil. Bugyi Balázs, az orvostudományok kandidátusa, ny. rendelőintézeti főorvos, a Magyar Orvostörténelmi Társaság tb. tagja Kolozsvárott született 1911. május 21-én. 1935-ben nyert orvosi oklevelet, 1937-ben bölcsészdoktorátust vegyészeti tárgykörből, majd belgyógyász és radiológus szakorvosi képesítést. Életútját munkahelyei és tudományos munkásságának eredményei jellemzik. Munkahelyei — a körülmények nem mindig szerencsés alakulása folytán — gyakran változtak. Dolgozott hazai és külföldi egyetemi intézetekben, kolozsvári és budapesti egyetemi klinikákon, az Egészségügyi Minisztériumban, budapesti és vidéki kórházakban és rendelőintézetekben. Tudományos érdeklődését, de még inkább kutatási lehetőségeit az újabb és újabb munkahelyei is befolyásolták. így érthető, hogy foglalkozott sugár-biológiával és -kémiával, belgyógyászattal, röntgenológiával, sportorvostannal, munka- és üzemegészségüggyel, antropológiával és nem utolsósorban — igen szívesen — orvostörténelemmel, paleopatológiával és paleoantropológiával. A szorgalmas, tudományszerető orvosnak három idegen nyelvű monográfiája és szinte hihetetlenül nagyszámú, közel 500 — részben idegen nyelvű — közleménye jelent meg. Orvostörténelmi tárgyú és vonatkozású közleményeinek száma közel 100, beleértve a paleo-antropológiát és -patológiát is. Az Orvostörténeti Közleményekben 1960—1977 között 22, a Horusban 40 közleménye jelent meg. A német és olasz orvostörténelmi lapok is szívesen közölték írásait. Hosszabb-rövidebb közleményei mint értékes mozaikkövek használhatók fel a magyar orvostörténelem összefoglaló képében. Közleményeinek jelentős része a radiológia, elsősorban a hazai radiológia történetével foglalkozik. Ezeket felhasználta a Hungarian Medical Radiology Past and Present c. két kiadásban is megjelent munkája megírásakor. Szorgalmas és szerencsés munkával feltárta, és így az utókor számára megőrizte, a magyar radiológia úttörőinek munkásságát. Gyakran jelentek meg könyvismertetései; alapos kritikai értékelésével felhívta a figyelmet sok külföldön megjelenő orvostörténelmi tárgyú műre. A magyar orvostörténelem nagyszorgalmú, tudományszerető kutatót vesztett Bugyi Balázs elhunytával, akinek emlékét legjobban munkássága fogja megőrizni. H. Gy. TÓTH ANDRÁS (1918-1982) Tóth András a hévízi Állami Gyógyfürdőkórház főorvosa, fogszakorvos 64 éves korában elhunyt. 1954 óta dolgozott Hévízen. A fogágybetegséget gyógyító szájzuhany-kezelés magyarországi úttörője volt; kezdeményezésére létesült az első hazai szájfürdő Hévízen. A szájzuhany kezelés eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban közölte. Orvostörténeti, helytörténeti és művészettörténeti kutatómunkát is folytatott, és ezen tárgykörből is számos publikációja jelent meg. Különösen sokat foglalkozott a gyógyszerész és festő Csontváry Kosztka Tivadar életmüvével. Gazdag numizmatikai gyűjteménye volt magyar orvosi emlék- és jubileumi érmekből. A Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvos Numizmatikai Szakosztályának titkára volt. H. Gy.