Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1980—1981 (H. Szende Klára)

igyekszik bizonyítani, hogy a szív átültetésével való eredményes gyógyítás a mai technikai-társadalmi viszonyok közt tudományos, gazdasági, etikai és orvosi szempontból egyaránt áthághatatlan akadályokba ütközik. Boncot Sturgis, K. R.: The Driftwood Case: Pioneering Antipollution in Pennsylvania (259—271. p.). A környezetvédelem ma már minden országban nemzeti ügy. A hatvanas évek elején azonban a környezetvédőknek még szinte teljes értetlenséggel kellett szembenézniük. Küzdelmük e korszakát illusztrálja Sturgis cikke, amely a pennsylvaniai Driftwood város környezetszennyezési botrányáról emlékezik meg. A cikk írója személyes résztvevője volt az eseményeknek, hangját még ma is fűti az őszinte fölháborodás. Femgren, G. B.: A Roman Declamation on Vivisection (272—290. p.). A szerző ahhoz a régi vitához szól hozzá, amely arról folyik, hogy vajon volt-e élveboncolás Rómában. Egy Quintilianusnak tulajdonított törvényszéki beszédminta az élveboncolással kapcsolatos fiktív ügyet taglal (Pseudo-Quint. Declamationes, 8.). A fiktív ügy elemzése kapcsán Ferngren fölfejti és rendszerezi azokat a nézeteket, amelyekből a beszédminta szövődött. Elemzése, egyebek mellett, arról tanúskodik, hogy a római közvélemény a tudományért adandó emberáldozatnak még a lehetőségét is elutasította. Bánta, J. E.: International Health: Challenges to the Basic Sciences (291—303. p.). A cikk azt bizonyítja, hogy az egészségügy nem választható el a társadalmi-gazdasági fejlődéstől, a nemzetközi egészségügyi programok tehát valójában szociális programok, amelyek számára létkérdés, hogy ne ideológiai, vagy politikai célokat szolgáljanak, hanem tudományos alapon próbáljanak segíteni az embereken. Magyar László DIE WAAGE — 1980 Bd. 19. Heft 3. E szám minden írása és illusztrációja orvostörténeti tárgyú. Klemens Dieckhöfer: Christus Medicus im Codex Egberti. Heilkräftig sprudelt die Paradiesquelle (102—108. pp.). (1. Comm. Hist. Artis Med. 93—96. kötetben.) Dietrich von Engelhardt — Thomas Henkelmann: Die Geburt der Heilkunde in der Toscana. Als das Wissen die Magie Verdrängte (109—122. p.). A szerzők részletesen taglalják Fizenze és Toscana történelmét, mielőtt az orvosi munka és a mágia kérdését tárgyalnák. Van olyan, ma is használatos firenzei kórház, amely 700 éves. Megemlítendő a Szent Pál, az Ince, a Santa Maria Nuova és az Irgalmasok rendjének kórháza — de Pistoiában a del Ceppo és Sienában a Santa Maria della Scala kórházakat sem szabad kihagyni. A korai középkorban egyházi keretek között ment végbe az orvos szellemi és gyakorlati munkája. Ennek tanújelét Firenzében is megtaláljuk. A papok gyógyítását és csodatételeit a szerzetesek és a néptradíciót továbbvivő gyógyító asszonyok egészítik ki: a gyógyszerkincs is egyháziak kezében volt. De ezek mellett 1070-ben fellépett a laikus orvos is. A XII. sz. körüli iratokból kiderül, hogy Firenze minden városrészében volt orvos. 1339-ben 50 000 lakosra 60 orvost számlált; ezt a számot a XIX. sz. előtt Európában sehol sem érték el. 30 kis kórház volt, átlag 10—20 ággyal. így az orvosi ellátás — természetesen középkori szinten — nem volt rossz. Az orvostudományi képzést az 1321-ben alapított Firenzei Egyetem biztosította. Jeles orvosként említésre méltó Taddeo Alderotti (1223—1303), akit Taddeus Florentinusnak is neveznek. A pápa és király népi származású orvosának méltó emléket állított Dante a „Paradicsomban". Híres orvos volt még Dino del Garbo is.