Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1981—1982 (Grynaeus Tamás)

tikai és kiegészítő megjegyzéseket fűz az 1981. évi 3. számban megjelent cikkekhez. Ó-, és újtestamentumi idézetek alapján a parázstáncot Krisztus sértetlen pokoljárása imitációjának (a gonosz legyőzése) véli, s jóllehet parázson, sőt üvegcserepeken bárki tud táncolni, a benne hivők psychikus egészsége szempontjából igen jelentősnek tartja: megnöveli speciális védőszentjükbe vetett bizalmukat. Stöcklin, Werner H.: Die Magenrute der Bena-Bena (4-5. p.). Pápua Új-Guinea bena-bena és szomszédos törzsei liánból készült, hajtű alakú kettős szondát használnak a gyomortartalom eltávolítására. Ez vagy avatási-rituális tisztulási szertartás része, vagy hosszú vadászaton a túltelítődött gyomor kiürítésére s evvel a vad üldözésének megkönnyítésére szolgál; vagy nemkívánatos étel fogyasztása után hányingert-hányást idéznek elő vele. Szorosan vett gyógyító célú fölhasználásáról eddig nincsen adat. Emde, Günter: Kosmopathie. Gedanken zu einer Erweiterung von Naturwissenschaft und Heilkunde (33—46. p.). Érzékszerveink környezetünk fizikokémiai hatásainak csak egy részét fogják fel, más részüket — amelyek szintén hatnak az emberi szervezetre — csak mérőműszereink tudják jelezni. Feltételezhetők olyan hatások is, melyeket még jelenlegi műszereinkkel sem tudunk kimutatni. Nagyon becsületes kritikával és inkább gondolatébresztéssel, kérdések megfogalmazásával halad tovább e gondolatmenetben. A felelőtlen sarlatánság és a ,,csak azt hiszem, amit látok" szélsőségei közt haladó, minden irányban nyitott, befogadni kész. tárgyilagos magatartásra irányítja figyelmünket. Therapeutischer Pluralismus? — kérdik Velimirovic, Boris és Helga (47—56. p.). A gépesítetté és személytelenné vált természettudományos orvoslás — eredményei ellenére is — ma még tág, s a jövőben talán még tágabb teret nyújt az ún. alternatív orvoslási módoknak (homeopathia, anthropozoíikus orvoslás, akupunktúra, radiaesthesia, diétás módszerek stb.). Az egyes adatok szerint a betegek kétharmada, mielőtt orvoshoz fordulna, igénybe veszi e módszerek valamelyikét. Ha az ellátás emberi igényeket is kielégítő minőségét sikerülne javítani, legföljebb egyes krónikus-gyógyíthatatlan vagy psychosomatikus betegségeknél lenne terük. Jilek, Wolfgang G.: Culture — „Pathoplastic" or „Pathogenic" ? A key Question of Comperative Psychiatry (57—68. p.). Egy adott kultúra psychiatriai szempontból pathogen hatására sorol fel ehhez hasonló példákat: a tanzániai vapogoroknál az epilepsziások hagyomány-előírta, kötelező rokonházassága révén a betegség kb. 2%,-os gyakorisággal fordul elő (az átlag európai—amerikai lakosság közt 0,6— 0,9%-ban — G. T.), s természetesen az epilepszia psychiatriai szövődményeinek száma is jóval magasabb. Vol. 5, No. 2. Mayr, Thomas: Für eine ethnomedizinische Schweigepflicht (71—73. p.). A szerző columbiai tapasztalatai alapján vitaindító kérdésként mondja el mélyen etikus aggályait: szabad-e mindazt publikálni, amit kisebb vagy nagyobb közösségekről, emberekről tudományos célú vizsgálatok során megtudunk. Megengedhető-e a jelenlegi egyoldalúság: mindig csak kapunk, elveszünk, kérdezünk? Prinz, Ármin: Das Phänomen spiritueller Operationen auf den Philippinen (81—84. p.). A sámánavatási szertartás, ill. élmény (testének feldarabolása, majd összeforrasztása, szervek kicserélése) az egyik világszerte ismert, a különböző betegséget okozó anyagok-tárgyak „kihúzása" a testből, a másik véglet. A Fülöp-szigeti ún. „spirituális operációk" e kettő között helyezkednek el, kevert formának tekinthetők. Werner, Roland: Exorzizmus im zentralmalaysischen Dschungel. Eine Bilddokumentation (85—92. p.). 14 képpel, ill. tanulmányban mutatja be a családi vagy