Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1981—1982 (Grynaeus Tamás)

eredmények (bár itt a szerző is csak a már sokat emlegetetett Rauwolfia alkaloidákat tudja előhozni). Főleg Dél-Indiában terjedt el a tamil nyelvű iratokban rögzített s még kevéssé kutatott orvosi rendszer, az ún. siddha orvoslás. Eszerint a testben levő központok bonyolult csőhálózat elágazásainál találhatók, s bármelyik vezetékben elromlik vagy megszűnik az áramlás, egyensúlyzavar következik be. Iatrokémiai gyógyító eljárásaik vannak. A harmadik orvosi rendszer a muzulmán közvetítéssel érkezett arab-görög (ion — junani — unani) orvoslási rendszer, melynek egyes elemeit a siddha orvoslás is felhasználta. E három, hivatalosan is elismert orvosi rendszer mellett él a népi orvoslás (a városi lakosság körében is). Ezt a szerző nem jellemzi, csak megjegyzi, hogy eredetéről és eredetiségéről csak a szanszkrit, tamil és egyéb nyelveken íródott orvosi művekkel történt összehasonlítás után lehet nyilatkozni. Rosu, Árion az ayurvedikus és yoga orvostudomány psychológiai fogalmait elemzi: Medicine and Psychology in Ancient India (205—210. p.). Megállapítja azok megfelelőit a mai, nyugati psychológiában és psychosomatikus orvoslásban. Úgy véli, a klasszikus indiai orvoslás elképzelései gondolatébresztők lehetnek mai nyugati kutatók számára is. Meulenheid, Gerrit J.: Developments in traditional indián nosology: the emergence of new diseases in post-classical times (211—216. p.). A klasszikus ayurvedikus művek nosológiája, nosográfiája igen alapos; az osztályozás a három fő testnedv (szél, epe, nyálka) megzavart egyensúlyán alapuló pathológiai rendszer szerint történik. A postklasszikus orvosi írásokból, kommentárokból példaképpen 3 betegségleírást idéz, mely a klasszikus művekben nem fordult elő. Föltételezi, hogy ezek a változások az iszlám orvostudomány 1200 utáni hatásának tulajdoníthatók. Pfleiderer, Beatrix: Der semiotische Ansatz in der Medizinethnologie dargestellt an einem Heilritual in Nordindien (223— 229. p.). Saussure — Peirce — Eco — Singer szemiotikáját (szemeiologia), az észt Lotman kulturális szemiotikájával kiegészítve, a gyógyító (szent) szövegek vizsgálatát helyezi a középpontba. A szöveg szociális szerepét az a képesség jelzi, hogy képes létrehozó közössége bizonyos szükségleteinek megfelelni. Az elmélet használhatóságát egy indiai muzulmán szenthelyen lejátszódó gyógyító folyamaton mutatja be. Teljes jogú állampolgárként Angliába bevándorolt két embercsoportot állít szembe Rack, Philip H. (Aftermath of empire: Pakistans in Britain, 243—256. p.). Az Ugandából menekült indiai kereskedők, Angliában is hasonló munkakörben elhelyezkedve, kellő nyelvtudással rendelkezve, hamar és jól beilleszkedtek. A pakisztáni paraszti, nagycsaládi, muzulmán körülmények közül érkezettek zárt közösségük ellenére is sokkal több beilleszkedésialkalmazkodási nehézséggel küzdenek. Okai: nyelvi nehézség, mariginális helyzetből következő isolatio, gyors urbanizálódás. Itt igen termékenynek bizonyult Foster „limited goods" elméletének alkalmazása. Vázolja a morális, családi, sexualis-házassági konfliktusokat, a serdülő lányok és az elmebetegek problémáját. Mindezek megfelelő kezelésének biztosítására különleges Transcultural Psychiatry Unit-ot hoztak létre, ennek szervezetét és célkitűzéseit ismerteti. CURARE — 1982 Vol. 5, No. 1. Dieck, Alfred: Salbenrezepte für Feuerlaufen und Feuerspeien (15-16. p.). A századforduló tájékáról való német bűvészkönyv több előiratát ismerteti: ezek segítségével a mutatványos bőrét ellenállóvá tudta tenni parázzsal, tüzes fémekkel szemben. Figge, Horst H.: Bemerkungen zum makedonischen Feuerlaufen (17—22. p.). Kri-