Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1981—1982 (Grynaeus Tamás)

fogásban élők esetében az előbbi, a „parawissenschaftliches Weltbild" (ez alatt a kínai, indiai, antik stb. felfogást érti) az utóbbi nagyobb jelentőségű, de mindjárt számos példát idéz arra, hogy a primitív közösségek gyógyítói is több éves képzésben részesülnek idősebb, tapasztalt kollégájuk mellett. Sokszor kicsit teleológikusan, megpróbálja vázolni a különböző típusú „Expert"-ek személyiségjegyeit. Külön részletesebben is kitér az észak- és kelet-ázsiai, valamint észak-amerikai sámánokra, a sámánbetegség és normalitás kérdésére. A szemfényvesztés vádjával szemben Ackerknecht és Lévi-Strauss tekintélyes érveit vonultatja föl : a becsapásnak látszó cselekedetek szimbolikusak; másrészt: a közösség (csoport) kultúrája meghatározta specifikus várakozásoknak megfelelő, a beteg, a csoport, sőt a gyógyító számára is therápiás jelentőségű aktus. Vol. 4, No. 3. A folyóiratszám nagyrészét két tanulmány tölti ki. Mindkettő a délkelet bulgáriai bolgárok és a szomszédos török területről Szaloniki környékére áttelepített görögök között még ma is élő, de kihalófélben levő, ill. idegenforgalmi látványossággá váló Szent Konstatin és Szent Heléna ünnepén (május 21. és 22.) szokásos, parázson való táncolással foglalkozik. Ladiges, Peter Michael: Die Anastenaria. Feuerlauf im alten Europa (143—168. p.). 1973-ban az Ethnomedizinben megjelent hasonló tárgyú tanulmánya után most ismét új, friss megfigyelésekkel és történelmi-irodalmi adalékokkal jelentkezik. Lesk, Michael — Grammer, Karl — Schnitzlein, Georg — Eggebrecht, Rainer — Yfantis-Hemm, Constanze: Auf's Feuer gehen. Feuerlauf in Griechenland und Selbstversuche (169—192. p.). Az illusztrált cikkben egy másik közösségben, szintén 1980. évi megfigyeléseket interjúkkal, magnetofon és képmagnó felvételekkel, valamint önmagukon végzett kísérletekkel egészítették ki. Eredményeiket szociálpsychologiai szempontok segítségével is értelmezték. Nem is azt tartják jelentősnek, hogy a mezítlábas parázstánckor (a parázs hőmérséklete 200—400° C között van!) sértetlenek maradnak és hogy fájdalmat nem éreznek — ezt önmagukon végzett, ellenőrzött kísérletekben, rituálé nélkül is tapasztalták —, hanem azt, ahogyan a rituálisan kötött magatartás-elemek —• az archaikus és keresztény világképen belül —, egymás hatását erősítve, képessé teszik az egyént a betegség és lelki fájdalmak legyőzésére, nagy mértékben megnövelve a személyiség identitását és a csoport összetartozás-érzését. Véleményük szerint ez a jelenség igen sok ponton egyezik a sámán-szertartásokkal. A biológiai jelenségek rögzítésén túl természettudományos magyarázatot nem adnak. Kár, hogy Ladiges a bogomilokkal való történelmi kapcsolatot (126. p.) csak igen vázlatosan említi, s a nestinarokról szóló magyar híradásokról (Szilády Zoltán: Bulgária. Bp. 1931. 284. p.; Nagy Károly: Hej, Balkán! Bp. 1979. 320—322. p.) egyik közlemény sem emlékezik meg. Vol. 4, No. 4. A folyóiratnak ez a száma Indiával foglalkozik. Mazars, Guy: Traditionelle Medizin in Indien (199—204. p.). Indiában és a buddhizmussal együtt az indiai kultúra befolyása alá került területeken időszámításunk elején a szanszkrit nyelvű Csaraka samhita és Susruta samhita által kodifikált ayurvedikus orvosi tanítás terjedt el legjobban. A szerző röviden leírja koncepcióját, diagnosztikus és therápiás elveit. A függetlenné vált Indiában (1947) 100 körül van a kormány támogatásával működő ayurvedikus orvosi főiskolák száma. Ezek létjogosultságát sokan kétségbe vonják: tovább táplál egy kihalásra méltó, idejétmúlt rendszert. Az egyik ellenérv evvel szemben az ayurvedikus orvosságok révén elérhető orvosság-import csökkentés és az ezek kutatásából született