Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin of the History of Medicine, 1982 (Bánóczy Erika)

Öllinger (1487—1557) nürnbergi gyógyszerész és Sámuel Quicchelberg (1529— 1567) orvos és muzeológus munkáját dicséri. Olyan növények és állatok ábráit közli, melyek összefüggésbe hozhatók az orvostudománnyal, a belőlük nyert anyagokat felhasználták a gyógyításban. A rendkívül szép, színes képek egy részét maga Öllinger, a többit két ismeretlen — A. K. és W. R. monogrammal jelzett — mester rajzolta. A dekoratív kivitelen túl értékét növeli a tartalma is. Igyekeztek minél több olyan növényt bemutatni, amelyeknek orvosi alkalmazása a 16. században vált gyakorivá. Annak ellenére, hogy Öllinger nem tudta művét kinyomattatni — súlyos betegsége miatt —. kortársai előtt nem volt ismeretlen az összeállítás, nagy elismeréssel szóltak róla. Wankmüller, Armin: Bibliographische Miscellen zur Pharmaziegeschichte (133. p.). A gyógyszerészettörténeti szakirodalmat ismertető sorozatban ez alkalommal Josef Anton Häfliger: Pharmazeutische Altertumskunde c. — Zürichben 1931-ben megjelent — könyvét mutatja be a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság Könyvtára. A 134. oldalon az 1983. évben Washingtonban megrendezésre kerülő nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Kongresszus előzetes programját olvashatjuk. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei, közleményei a 135—136. oldalon kaptak helyet. Kapronczay Katalin BULLETIN OF THE HISTORY OF MEDICINE — 1982 Vol. 56, No. I. Lilienfeld, A. M.: Ceteris Patribus: The Evolution of the clinical trial (1—18. p.). A modern orvostudomány egyik fő jellemzője a klinikai próbák alkalmazása a profilaktikus vagy terápiás szerek értékelésénél. A szerző nyomon követi a klinikai próba fogalmának kialakulását, fejlődését. A klinikai próba definíciója után megvizsgálja az egyes összetevők kialakulásának történetét. Ezek közül az összehasonlítás eszméje, az összehasonlító statisztikák története nyúlik legmesszebbre. Itt kiemelkedő szerep jut Semmelweisnek is, aki a bécsi klinika két osztályán végzett megfigyeléseivel a 19. században a legkifinomultabb preventív típusú klinikai próba példáját nyújtotta. A klinikai próba kifejezés az 1920-as évek végén vált elfogadottá, a találomra kijelölt egyedekből álló kísérleti és kontroll csoportokon vakon" végzett kísérletsorozat az antibiotikumok és elődei megjelenésével vált a klinikai próba természetes jellemzőjévé. Fye, W. B.: Why a physiologist? The case of H. P. Bowditch (19—29. p.). Már a cím is jelzi, hogy nem holmi életrajzi cikkről van szó, hanem esettanulmányról egy szerep-modellhez: Henry Pickering Bowditch (1840—1911) példája a 19. sz. második felének kutatóorvosának, akinek jelentősége, hogy Amerikában önálló tudománnyá emelte a fiziológiát, s önálló kutatásainál is jelentősebb a Harvard Egyetemen folytatott szervező tevékenysége. A szerző Bowditch 1860—70 közötti levelezései alapján vizsgálja, hogy milyen tényezők vezették őt erre a pályára. Hamilton, D.: The nineteenth-century surgical revolution — antisepsis or better nutrition? (30—40. p.). A Glasgow Royal Infirmary jelentéseinek alapján, a sebészeti mortalitási ráták kvantitatív vizsgálatának eredményeképpen a szerző megállapítja, hogy a sebészet 19. századi forradalmában az antiszeptikus módszer mellett nem elhanyagolható szerepe volt annak, hogy a jobb táplálkozás következtében a betegekben nagyobb ellenállóképesség alakult ki a posztoperatív fertőzésekkel szemben, így McKeown elmélete (amely a tbc. és általában a fertőző betegségek legyőzésére vonatkozik) a sebészet történetére is alkalmazható. Conroy, M. B.: Malaria in late tsarist