Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1982 (Kapronczay Katalin)

műve volt ismert: az „Epitome medica", amely általános orvosi ismereteket tartalmaz, valamint a dietetikai traktátusa, amely a megelőző és terápiás célzatú diétával foglalkozik. „De remediis" címmel gyógyszertani művet is írt, ez tulajdonképpen az „Epitome ..." kiegészítésének is tekinthető. Theophanes olyan értelemben nem volt kiemelkedő egyéniség, hogy jelentős önálló szellemi alkotást hozott volna létre, művei híres elődei munkásságának brilliáns összefoglalásai. Érdeme abban keresendő, hogy az orvosi nyelvet „népies" kifejezésekkel gazdagította, azaz közelebb hozta a szaknyelvet a köznapi beszédhez. A tanulmány több — mindeddig kiadatlan — kéziratot ismertet, amelyeknél a különféle variációkat, kiegészítéseket, módosításokat vették elsősorban vizsgálat alá. Ez a bonyolult munka azt eredményezte, hogy az — eddig legalább is — anonim szerző írásában felfedezni vélik Theophanes dietetikai traktátusának második változatát. Vagyis megtaláltnak tekinthető Theophanes forrásműve. Kapronczay Katalin BEITRÄGE ZUR GESCHICHTE DER PHARMAZIE — 1982 Band 31. No. 14. Dressendörfer, Werner: Drogeneinkaufsmengen einer Münchner Apotheke um Mitte des 15. Jahrhunderts — Beiträge zur Geschichte des Arzneimittelhandels im Mittelalter. 1. Mitteilung (105—107. p.). Sigmund Gotzkircher (kb. 1410—1475) müncheni városi orvos alakja többször felmerült a gyógyszerkereskedelem történetét taglaló cikkekben, mint a középkori német gyógyszerkeskedelem kulcsfontosságú figurája. Jelen cikk egy olyan régi patikai leltári listát ismertet, amely a kor gyógyszerhasználatát, legfontosabb alapanyagait reprezentálja, és minden kétséget kizáróan Gotzkircher tevékenységének idejéből származik. A cikk részletesen elemzi a mennyi ségi adatokat, és összehasonlításokat tesz egy hasonló lüneburgi jegyzékkel. Götz, Wolfgang: J. B. Trommsdorff: „Chemische Recept

Jrkunst". Bisher unbekannte Übersetzungen und Ausgaben (107—110. p.). Eddig úgy tűnt, hogy sikerült hiánytalanul feltárni Johann Bartholomäus Trommsdorff munkásságát és egyik legfontosabb művének, a „Chemische Receptirkunsf'-mk pályafutását a szakirodalomban, valamennyi kiadását. A cikk szerzője felkutatta a népszerű munka spanyol és portugál fordítását is, valamint a mű hatodik német nyelvű kiadását, amely már a szerző halála után jelent meg, 1854-ben, Friedrich Mohr gondozásában. Wankmüller, A. A.: Hinweise zur Literatur für die Pharmaziegeschichte (110— 111. p.). Harmadízben jelenik meg útmutató a gyógyszerészettörténeti szakirodalom kutatásához, a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság könyvtárának gondozásában. Jelen esetben az 1901— 1975 között megjelent német nyelvű folyóiratok bibliográfiáját közlik. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság hírei között Ferdinand Schmidt (1909—1981) nekrológját, a Robert P. Fischelis által tett alapítványról szóló beszámolót, valamint a Társaság új elnökének, Zalai Károlynak a beköszöntőjét olvashatjuk. Band 31. No.15. Hein, Wolfgang-Hagen: Fälschungen deutscher Apothekengläser (113—116. p., ill.). Mióta a patikaedényekből múzeumi tárgy, magán- és nyilvános gyűjtemények értékes darabja lett, azóta egyre-másra kerülnek piacra hamisítványok is. Nagyon oda kell figyelnie a szakembernek, hogy meg tudja különböztetni az eredetit a hamisítványtól; megtévesztőén szép példányok kerülnek ki a hamisítók kezéből. A szerző leírja azokat a kritikus jegyeket (az edény nagysága, formája, feliratok: a gyógyszernevek használata, különféle vál-