Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Acta Medicae Historiae Patavina, 1981—1982 (Kapronczay Katalin)

FOLYÓIRATOKBÓL ACTA MEDICAE HISTÓRIÁÉ PATAVINA - 1981—1982 Vol. XXVIII. Biondani, Piergiorgio — Frazzingaro, Silvio: Evoluzione storica del concetto di aggressivita in psicoanalisi ed etológia (9—20 p.). A szerzők célja, hogy nyomon kövessék azt a tudományos folyamatot, miképpen határozták meg az agresszivitás külső (környezeti behatások az egyéniségre) és belső (alkat, jellem) okainak szerepét a különböző korokban. Jellemző adatként megemlítik, hogy a filozófia és a vallás többet foglalkozott — és előbb — az agresszivitással, mint az orvostudomány. Bevezetőként két teóriát említenek meg a szerzők. Először is a darwini kiválasztódás elvét, amit felfoghatunk úgy is, hogy az agresszívebb egyed kerül ki győztesen a létért való harcból. Lombroso elgondolása is hasonló, szerinte az agresszivitás tulajdonképpen nem más, mint az állatok és a vad törzsi népek természetes megnyilvánulása. Az emberi agresszivitás inkább ezt a két kategóriát közelíti meg, mint az őrületet. Lombroso megfigyelése hasonló kategóriába sorolja az őrült, az állat, a benszülött és a bűnöző viselkedését. Az antropológiai vagy etnológiai kutatások helyett mégis inkább az orvostudomány feladatának tartja az okok felkutatását. Ezután a legfontosabb etológiai és pszichoanalitikai irodalmat tekintik át a szerzők, beleértve mind a történeti, mind a legfrissebb publikációkat. Bonuzzi, Luciano: Alberto Brighenti ne/la storia della fisiologia (21—28 p., ill.). Alberto Brighenti (1886—1919) ferrarai fiziológus munkásságában a legjelentősebb helyet a vitaminkutatás foglalta el, mint e témakör egyik legkorábbi kutatóját említhetjük. További — úttörő jelentőségű — tevékenységet a baromfiak mesterséges megtermékenyítésének kikísérletezésében fejtette ki. Caracci, Piercarlo: Vicende di una farmacopea di S ta to della Serenissirna Repubblica di Venezia (29—40 p.). Az udinei városi könyvtárban találtak egy igen terjedelmes kéziratot, amely mindeddig kiadatlan és — minden valószínűség szerint — ismeretlen volt a gyógyszerészettörténeti szakirodalomban. Igen pontosan dokumentálva végigvezeti — 1785—1800 közötti időszakra vonatkoztatva —- a Serenissirna hivatalos gyógyszerkönyvének szerkesztését, kiadásának körülményeit. Chirico, Franca: Spunti per un interpret azione medica del mi to egiziano di Horns e Seth (41—57 p.). Filológiai ihletésű értekezés, amely Horus és Seth mítoszának különféle variációjú leírásaiban az orvosi megfigyeléseket és vonatkozásokat is figyelembe veszi, illetőleg ezeket igyekszik kidomborítani. Felici, Laura: Vopera medica di Teofane Nonno in manoscritti inediti (59—74 p.). A szerzőnő egy 10. században élt udvari orvos munkásságát tárja fel tanulmányában. Theophanes Nonno a bizánci udvar vezető orvosa volt, eddig két híres orvosi