Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Szögi László: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára 1770—1970 (Tamáska Péter)

történelem tükrében elemzi Szily Aurél anaphylaxia kutatásait a szemészet területén, kiemelve annak európai jelentőségét és elsődlegességét. E rövid tanulmány utal Szily Aurél több száz szakmai dolgozatára, amely külön tanulmányt igényelne. Kapronczay Károly Szögi László: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára 1770—1970. Repertórium. Bp. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, 1982. 205 p., XVI. t. Szögi László részletesen ismerteti a SOTE levéltárának keletkezését és forrásértékét, fontos kutatási segédletet adva az orvostörténet művelőinek kezébe. A Van Swieten által szorgalmazott felvilágosult művelődéspolitika fontos területe volt az orvosképzés, és ennek eredményeként sorra születtek meg a Habsburg birodalom addigi fehér foltjain az orvosi fakultások. A magyar orvosképzés 1769-ben Nagyszombatban indult meg, s az egyetem Budára, majd Pestre költözése után vált országos jelentőségűvé. Az orvosi kar a 19. század elején meglehetősen szűkös anyagi körülmények között működött, és modernizálása csak az abszolutizmus kori és a kiegyezés utáni reformokkal indult meg. Az egyes magiszteri tanfolyamokat végül is beépítették az általános orvosképzés rendszerébe, és a nem ide tartozó természettudományi szakok oktatása más karra került át. Az új, bürokratizálódó szellem egyben az iratképzés addig ismeretlen növekedését hozta. Az európai szintű klinikai gyakorlat a századforduló táján honosodott meg, s az oktatás szemléletében és módszerében bekövetkezett változások a fennmaradt levéltári anyagból is jól kiszűrhetők. Az utolsó békeévben a dékáni iroda iratforgalma nyolcszorosa volt az 1880-as évinek, s a növekedés üteme a klebelsbergi kultúrpolitika szellemében Trianon után sem csökkent. Az egyetem sokat tervezett reformjára meglehetősen későn, az 1851. évi átszervezés jubileumán került sor. A végre önállóvá vált egyetemet 1955-ben három karra osztották, és fennállásának 200. évfordulóján a Semmelweis nevet vette fel. A magyar felsőoktatás dokumentumai rendkívül hiányosak, hiszen a nagyszombati és a pesti iratok jó része megsemmisült. Az orvosi kar történeti értékű anyaga szerencsére kivételt képez. Az 1868 előtt keletkezett irategyüttes is összefüggő képet nyújt, mivel a tanárok és a hallgatók nyilvántartása mellett a szigorlati jegyzőkönyvek többsége is fennmaradt, a kiegyezés utáni anyag pedig teljesnek mondható. A levéltár rendezése 1977-ben kezdődött meg, s az egyetem központi szerveinek 1970-nel záródó iratanyagára terjed ki. A nyolc fondot és huszonöt állagot tartalmazó irategyüttes — a klinikák és az egyetemi intézetek irattára még nincs feltárva —jelentős történeti forrást alkot az elmúlt kétszáz év magyarországi orvosképzésére vonatkozóan. A repertóriumot áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy az egyetemi archívum és a Semmelweis Múzeum levéltári anyaga sok tekintetben kiegészítik egymást, hiszen az utóbbi gerincét a Királyi Orvosegyesület és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései fondjai adják. A SOTE feldolgozott levéltári irategyüttese 150 ifm. terjedelmű és 1337 raktári egységből áll, fondjegyzéke pedig a következő: 1. Magyar Királyi (Pázmány Péter) Tudományegyetem Orvostudományi Kara 1770— 1951. 2. Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatala. 1951—1970. 3. Budapesti Orvostudományi Egyetem Gazdasági Hivatala. 1955—1970. 4. Általános Orvostudományi Kar Dékáni Hivatala. 1955—1970.