Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Theopold, Wilhelm: Das Kind in der Votivmalerei (Sergő Erzsébet) - Wagner, Fritz: Die Anfänge der modernen Geschichtswissenschaft im 17 Jahrhundert (Tamáska Péter)

5. Fogorvostudományi Kar Dékáni Hivatala. 1952—1970. 6. Gyógyszerésztudományi Kar Dékáni Hivatala. 1854—1970. 7. Vegyes iratok. 1787—1943. 8. Dabis László iratai. 1901—1956. Tamáska Péter Theopold, Wilhelm : Das Kind in der Votivmalerei. Verlag Karl Thiemig, München, 1981. 172 Ss., 63 T., 149 Abb. Több mint ötszáz éve ismerünk olyan áldozati képeket (votív-képeket), amelyeket a beteg vagy veszélyes helyzetben levő gyermekek szülei helyeztek el templomok oltárain. Ezzel a tettükkel teljesítették azokat a fogadalmakat, amelyeket a kétségbeesés óráiban tettek gyermekük érdekében. Annak ellenére, hogy ezek a képek általában az áhítat szolgálatában álltak, számunkra nagy kultúrtörténeti jelentőségűek: megismerjük belőle, hogy milyen helyzete volt általában a gyermeknek a családban, megismerjük a gyermekek és a felnőttek korabeli ruháit, fény derül olykor gyógyítási módokra és a világszerte ismert gyermekveszedelmekre, amelyek közül számos ma már aktualitását vesztette. Korábbi évszázadokkal ellentétben itt megismerhetjük az olyan gyermekábrázolásokat, melyek korhűen mutatják be az élő, a mártírhalált halt és az üdvözült gyermekeket. Theopold professzor az első, aki könyvében leírja a naiv művészet tükrében az elmúlt századok gyermektörténetét. A szerző egyúttal megállapítja azt is az általa ismertetett történetekben és képekben, hogy legenda és dogma, mese és valóság-ábrázolta élet tudásban szegényebb, de hitben gazdagabb volt. A szerző gazdag szakirodalommal egészíti ki munkáját. Sergő Erzsébet Wagner, Fritz: Die Anfänge der modernen Geschichtwissenschaft im 17. Jahrhundert. München Verlag der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, 1979, 32 Ss. A mű az európai szellemi klíma 17. század végi alapvető változásában keresi történettudományunk gyökereit. Az egzakt tudományok igazság-kritériuma az 1680-as évek szellemi forradalma során a történetírásban is követelménnyé vált, és ezt a történeti szubjektum felé fordította. A szerző kifejti, hogy a Bossuct-féle ahistorikus és az abszolút monarchiához kötődő retorikus tudat egy valójában heterogén társadalom nemlétező egyetemességét tételezte fel, s az agnoszticizmus felé hajló francia írástudóktól idegen szellemiséget képviselt. A Franciaországban, Hollandiában és Angliában kibontakozó kulturális változásokat az új típusú vállalkozóréteg előretörésével hozza összefüggésbe, s míg szerinte Nyugat-Európában a történelemmel szemben megfogalmazott racionális kétely vált uralkodóvá, addig a provinciálisabb német földön ebből inkább csak a pragmatikus empirizmus maradt. A bossueti katolikus egyetemesség — amely a szerző szerint a befelé forduló szellem megnyilvánulása volt — helyébe világtörténeti összefüggések keresése lépett, s a négy szakrális világbirodalom Sir William Temple-nél a „common reason"-t megtestesítő Kína, Peru, az iszlám és a germánok civilizációjaként éledt újjá. A franciák moralizáló és kartéziánus kételyei után a természettudományos empirikus indíttatású angolokban a történelem „áthatolhatatlanságának" tudata és a politikai