Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Schadewaldt, Hans: Idiosynkrasie, Anaphylaxie, Allergie, Atopie Opladen, 1981 (Kenéz János) - Schwanitz, H. J.: Die Theorie der praktischen Medizin zu Beginn des 19 Jahrhunderts (Birtalan Győző)

A tanulmány első harmada ezen, elsősorban orvosi érdekességű tárgykörök publikációival foglalkozik. Hufeland újságjának elsődleges célkitűzése az volt, hogy hasznos tanácsokat adjon az orvosi gyakorlat számára. Jelszava: „Prüft alles, und das Beste behaltet". A józan empirizmus programját Hufeland az akkor már évtizedek óta tartó meddő teoretizálás, a kórtani elméletek és rendszeralkotások dömpingjének ellensúlyozására hirdette meg. Ennek megfelelően alakult a lap profilja is. A vizsgált időszakban megjelent 530 közleményből 300 nosologiai tárgyú, 160 különböző gyógyeljárásokat ismertet és csupán 70 fejteget elméleti kérdéseket. A cikkek jórészt kazuisztikai feldolgozásúak. A korszak nosologiai irodalmában az epidemikus betegségek szerepelnek a legtöbbet. A különböző elnevezéseken tárgyalt scarlatina (febris scarlatina, Scharlach, Scharlachfieber), a morbilli, a variola, a különdöző „anginák", melyek mögött többnyire a grippe értendő, az ugyancsak sokféle kórformát magába foglaló „asthma", a pneumoniák, a lues venerea, a gyermekágyi láz. Sokan írnak az „ ascites "-szel járó kórképekről. Ez a fogalom nemcsak hasűri folyadékot, hanem másféle oedémás állapotot is jelentett. Sokszor fordulnak elő a „rheumás" betegségek, ezek között a köszvény is. Figyelemre méltó, hogy az újság szerkesztősége — mint az a lap címéből is kitűnik — a sebészetet is az orvostudomány részeként kezeli. Ez, ha nem is volt akkor már teljesen új dolog (a franciák a nagy polgári forradalom éveiben ezt előbb intézményesítették), mindenképpen haladó és hasznos törekvés volt. Ezzel összefüggésben előszeretettel publikálnak kórbonctani tanulmányokat is. Ugyancsak újdonságként értékelhetjük, hogy az elmebajok is jelentősen, a betegségek csoportjában 10 %-os arányban képviseltetik magukat. E kórképeket akkoriban a hypochondria, a mania és a melankólia gyűjtőfogalmak köré csoportosították. Új témák jelennek meg a therápiás módszerekkel foglalkozó cikkekben is. Legfontosabbak ezek között az elektromos, a magnetikus és a gázinspirációs eljárások. Ami a villamosságot illeti, egyes cikkek azt firtatják, megengedhető-e a lefejezett bűnözők fején (közvetlenül a halál beállta után) elektromos kísérleteket folytatni. Beszámolnak a Davy által 1798-ban végzett nitrogénoxidul kísérletekről, melyek akkoriban nem keltették fel a sebészek érdeklődését narkózis céljára. A gázbelélegeztetéseket inkább a légúti betegségek esetében próbálták alkalmazni. Fokozódó érdeklődést tükröz a hydrotherápiás közlemények sokasodása. A kérdés gyakran a természetes és mesterséges ásványvizek gyógyhatásának különbségeire vonatkozott. A vizsgált évtizedben vezették be Poroszországban hivatalosan a vaccinatiót. A szerzők többsége igen pozitíven értékelte a profilaktikus eljárást. Schwanitz megállapítja, hogy Hufeland lapja ugyan csak az orvosi gyakorlatot kívánta szolgálni, de néhány fontos elméleti probléma exponálására mégis csak sor került. Anatómiai, kórtani, gyógyszertani kérdések mellett foglalkoztak az orvosképzés, a medicina társadalmi kapcsolatai, az orvos—beteg viszony témáival is. Sokan támadták, elméleti meggondolásokból az akkor még uralkodó helyzetben levő Brown-irányzatot. Mások a homeopathia és a német orvostudományt érintő erős filozófiai befolyások elvi kérdéseit taglalták. Hufeland egyébként jó kapcsolatot tartott I. Kanttal is, aki szintén publikált a lapban. Megjelentek a túlegyszerűsített empirizmussal szembeni kritikák és többen felemelték szavukat a medicina egyoldalúan spekulatív művelése ellen is. Hufeland az orvostudomány ismeretelméletét, eklektikusán a következőképpen summázta: „Der Weg der aufmerksammsten Beobachtungen und des rationellen Schliessens". Schwanitz finoman elemzi, miként alakult e teoretikus fejtegetésekben az olyan fontos alapfogalmak értelmezése, mint a „Lebenskraft", a „Natur" és a „Wahrheit". Különösen