Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - MüIIer-Rohlfsen, Inge: Die lateinische ravennatische Übersetzung der hippokratischen Aphorismen aus dem 5/6 Jahrhundert n. Chr. (Magyar László) - Petrov, B D: Ibn Szina — Avicenna (980—1037) Budapest 1982 (Birtalan Győző)

nagy orvoshiánnyal küzdő Oroszország külföldről hívott meg szakembereket. Ez a magyar orvostörténelemben is ismert, hiszen a 18-19. században számos hazánkfia is fényes pályát futott be az orosz birodalomban, sőt a múlt század elején rendeletileg kellett megtiltani a magyar orvosok kivándorlását az orosz területekre. Friedrich Joseph Haas kortársa volt 1806-tól Oroszországban több magyar orvosnak is. Haas 1805-ben szerzett orvosi oklevelet Göttingenben, majd Bécsben élt egy évig, ahonnan Repnin herceg háziorvosának hívták meg négy esztendőre Moszkvába. Ettől kezdve — élete végéig — Oroszországban élt, ahol magángyakorlata mellett fényes tudományos pályát futott be: nevéhez fűződik a Kaukázus gyógyvizeinek leírása, több figyelemre méltó tanulmány megjelentetése. Munkásságának elismeréseként megkapta a Szt. Vladimir Rend IV. osztályát, volt a Pál Kórház főorvosa, részt vett a Napoleon elleni küzdelemben, végül udvari tanácsosként Moszkva város főorvosi tisztségét is betöltötte (1825—1826). Jelentős szerepet játszott az 1830. évi kolerajárvány leküzdésére életre hívott orvosi bizottságban, amiért államtanácsosi rangot kapott, majd rábízták a Katalin, később a Sándor Kórház igazgatását. 1853 augusztus 16-án hunyt el Moszkvában. A szerző részletesen ismerteti Haasról szóló és a tőle származó dokumentumokat, kiváló eszközökkel vázolja a neves német orvos oroszországi életútját, miközben bepillantást ad a korabeli orosz közegészségügyi viszonyokba, az orvosképzés problémáiba és az egészségügyi közigazgatásba is. Az életrajzon túl Müller-Dietz munkája kiváló korrajz a 19. század első felének orosz orvosi és egészségügyi állapotainak, jó kiegészítése az ilyen irányú hazai kutatásoknak is. E munka nemcsak a német orvostörténelem iránt érdeklődőknek nyújt hasznos segítséget, hanem azoknak is, akik a magyar—orosz orvosi múlt területét kutatják. Kapronczay Károly Müller-Rohlfsen, Inge: Die lateinische ravennatische Übersetzung der hippokratischen Aphorismen aus dem 5/6. Jahrhundert n. Chr. Hartmut Lüdke Verlag, Hamburg, 1980. 162 S. (Geistes-und socialwissenschaftliche Dissertationen 55) A hippokratészi aforizmák késő antik latin fordítását öt, 8—11. századi kézirat őrizte meg számunkra. E kéziratok alapján készült a jelen kritikai szövegkiadás. A modern német tudományosság szokott magas színvonalán álló munka az elemzés egyetlen lehetséges szempontját sem hagyja figyelmen kívül. A kéziratok fotókópiáival illusztrált bevezető és a forrásismeretetés után a latin fordítás értékelése jellemzése, a források rendszerezése, majd néhány orthográfiai és kritikaelméleti jegyzet következik. Az összes variánst feltüntető szövegkiadást alapos bibliográfia teszi teljessé. A munka talán egyetlen hibája, hogy a — meglehetősen gyakori — görög nyelvű utalások és idézetek nem épp kalligrafikus kézírásban olvashatóak, vagy olvashatatlanok. Magyar László Petrov. B.D.: Ibn Szina—Avicenna (980—1037). Ford. Kovács Zoltán. Medicina, Budapest, 1982. 171 p. Az Avicennáról kialakult ismereteink többnyire meglehetősen elvontak és sematikusak. Ez elsősorban abból következik, hogy az európaiak a nagy keleti kutúrákat, így az arab középkori kultúrát is kívülállóként szemlélik. Alkotásait, tartalmi problémáit, esztétikáját