Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

ADATTÁR - Sergő Erzsébet: Gyermekágyas asszony étkeztetése Magyarországon

körülmények, az egész országban általánosan érvényben lévő és nagyon élénken élő szokás, mely kötelező erejű volt: a komaasszony köteles volt a gyermekágyas asszonynak komatálat vinni, küldeni.

10 A gyermekágyas asszonynak általában 2—9 napon keresztül hordták a komatálat, de legtöbbször a keresztelőtől az avatásig. Minden esetben a főkomaasszony kezdte meg a sort és ő is fejezte be. (Aki a keresztvíz alá tartotta a gyermeket.) A köztes napokon a kiskornak vagy krajcáros-komák, lógós-komák, illetve a komaasszonyok voltak a sorosak. Ide tartoztak a rokonok, barátnők is.

11 Mivel az általános szokás szerint a gyermeket viszonylag korán keresztelték, mindenki, aki résztvett a keresztelőn, kötelességének érezte, hogy a gyermekágyasnak komatálat vigyen. Amíg az asszony a boldogasszony ágyát fekszi, a komaasszony vagy -asszonyok látják el élelemmel, a komatállal. Általában elmondhatjuk, hogy ezzel a megoldással a gyermekágyas asszony megfelelő ellátása, táplálása — elsősorban külső segítség révén — biztosított volt. Még a legszegényebb rétegből kikerülő komaasszonyok — akár saját családjuk kárára is — szigorúan kötelességüknek érezték, hogy valóban ünnepinek számító, tápláló ételekkel, finomságokkal lássák el az asszonyt, hogy az minél előbb erőre kapjon.

12 A komatálnak elsősorban bőségesnek és erősnek (tartalmasnak) kellett lennie. Az étel jellegére vonatkozóan azt a magyarázatot kapjuk, hogy „az elment erőnek vissza kell jönnie", „a gyerek helyét ki kell tölteni, annyit egyék."

13 A komatál jellege szerint általában az ünnepi ételek közé tartozik. Fogásainak száma mindig páratlan, és ezek között szerepelnie kell még a legszegényebb családoknál is a levesnek, húsnak, valamilyen édességnek — amely legtöbbször tésztaféle — és italnak. A komatál tartalma szerint egyik legfontosabb és elengedhetetlen fogása a leves. Ez készülhetett marhahúsból, de leginkább baromfihúsból. Elkészítése a húslevesfélék fűszerezettségének változatos képét mutatja. A levest követte a sült. A megsütött baromfi neme visszamutatott az újszülöttre: kakast sütöttek, ha a gyerek fiú és tyúkot, ha leány volt az újszülött.

14 Az ország északi részében elterjedt volt a töltött baromfi sütése. Itt bäjtös napokon „lábatlan csirkét" (jellegzetes tojásétel gúnyneve) küldtek hús helyett. A déli országrészben olymódon készítik a sültet, hogy a levesben előbb kissé megfőzik a húst, majd abból kivéve sütik tovább és hozzá még valamit sütnek, a legújabb időben krumplit.

15 A nyugati vidékeken is a legfontosabb húseledel a tyúkpecsenye. A levesen és a húson kívül még feltétlenül küldeni kell a komatállal valamilyen tésztafélét. Ezek a tészták, sütemények is részben az ünnepélyességre utalnak, részben pedig a megbecsülés kifejezői. S mivel a bőség jelképei, bőségükkel egyúttal erőt is adnak a fiatalasszonynak. Ilyen hagyományos sütemények a zsírban sült fánkok, herőcék, malomkő nagyságú kalácsok, lepények, (morványkalács, fentő) gazdagon töltött rétesek: mákos, diós, túrós rétes. A kalács közül ki kell emelnünk a Somogy megyében is ismert kalácsot, amelyet szintén a komatállal küldenek, és amelynek neve „térden keresett kalács", amely nevében utal a korábbi idők térden történt szülésére.

10 10 Pócs Éva: Étel és étkezés a magyar néphitben és népszokásban. Néprajzi Értesítő, 1961. 11 Bátky-Győrffy-Viski i. m. II. köt. 346. 12 Kapros M. i. m. 26. 13 Kiss L. i. m. 548. 14 Magyar néprajzi lexikon, III. köt. 159. 15 Jung K. i. m. 51. 16 Gönczi F. i. m.