Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

ADATTÁR - Sergő Erzsébet: Gyermekágyas asszony étkeztetése Magyarországon

hagyták a gyakran fagyos kiskamrában.

6 Mivel a férj családjától csak élelmet kapott az elvégzett munkájáért, felmerült az a kérdés, hogy akkor, amikor nem tud dolgozni ellátásáért, milyen gondozást, ennivalót kaphat. Azért a ház gazdaasszonya, az anyós legtöbbször néhány napig kedvezett a fiatalasszonynak, kivált, ha az első gyermeke volt. Általában készített számára egy kis külön eledelt: legtöbbször baromfit vágott neki. Ez azonban számára nem volt kötelező. Itt jelentkezett annak szükségessége, hogy a gyermekágyast ellássák hozzátartozói. A vele egy fedél alatt élő menyecsketársai helyette elvégezték a munkákat, de ennivalóval csak az anyai család, illetőleg a fogadott rokonság, a komaasszony látta el. A menyecske rokonságának és fogadott rokonságának szerepe azonban nem volt ilyen egyértelműen sematikus: igen sokrétűen alakult ki ethnikai csoportoktól, gazdasági helyzettől és nemzetiségi adottságoktól függően. A kiindulás, amely többszázéves múltra tekint vissza: a komaasszony köteles élelemmel ellátni a gyermekágyast felépüléséig. Az az ételsor, amelyet a fekvő asszonynak küldenek, a komatál. Neve ethnikai csoportonként is változik: komaszilke, komavéka, radina, poszrik stb. A szükség szülte szokás azután az évszázadok alatt kialakult, változott, virágzott és mára már elvirágzott.

7 Jellegzetességeit és — ha maradványaiban is — máig fellelhető lényegét azonban ismerjük. A nagycsaládok felbomlásakor az ellátásnak csak az indítéka változott meg, szükségessége nem: ugyanúgy segíteni kellett a beteg, illetve gyermekágyas asszonynak. A férj szüleitől elkülönült háztartás esetén a menyecske anyja gondoskodott a családról. Ha ő már nem élt vagy más faluban lakott, a fiatal anya és az újszülött gondozásában — a bábán kívül — valamelyik szomszédasszony segített.

8 Ez a segítség kiterjedt természetesen a főzésre is, ha a komaasszony által hozott étel kevésnek bizonyult volna az egész család számára. Alkalmilag a komaasszony, más szomszédasszonyok, a gyermekágyas barátnője, asszonytestvére, nőrokona is segített. Ha más megoldás nem volt, a ház rendbentartását, a nagyobb gyerekek gondozását az apa vállalta magára.

9 Abban, hogy a felsoroltak közül kire milyen mértékben esett a gyermekágyas ellátása, mindig közrejátszott, hogy a mezőgazdasági munkákkal mennyire haladtak az illetők. Ha a fiatalasszony szüleinél laknak, a gyermekágyas ellátása nem jelent külön gondot: édesanyja kötelességszerűen ellátja mindennel. Itt a komaasszony ételhordása, a komatál csak jelképes, inkább a jómód mutogatására szolgál, Ez a kép inkább ott alakult ki Magyarországon, ahol egykés területek voltak. Azokon a helyeken ugyanis, ahol az egykezes következtében a lány örökölte a vagyont, nem engedték szívesen „menynek" menni a jómódú gazdalányt, azaz nem mentek a fiú szüleihez lakni. Az ország nagy területén az volt az általános, hogy a legényfiú hazavitte a feleségét a családba; ez a nagycsaládok felbomlása után már csak egy kisebb közösség volt. Ebben a kisebb közösségben a menyecskének is más volt a helyzete: egyetlen fiatalasszony volt csak. Az anyós is jobban odafigyelt rá. Mikor pedig gyermekágyas lett, közvetlen környezete, de a tágabb közösség is igyekezett hozzásegíteni, hogy a szükségesnek tartott ideig valóban megkímélhesse magát. Az anyós kötelező gondozásán túl a menyecske rokonai is szükségesnek tartották, hogy a gyermekágyast eledellel ellássák. A komatállal inkább a rokonsági tudatot fejezték ki. Bármi volt is az indíték: a nagycsaládban élő menyecske magárautaltsága, az anyósnál élő menyecskével szembeni rokonsági tudat hangsúlyozása vagy a nyomasztó anyagi 6 Kapros M. i. m. 22. 7 Magyar néprajzi lexikon, III. köt. 247. 8 Kapros M. i. m. 24. 9 Kapros M. i. m. 22.