Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

ADATTÁR - Hőgye István: Kazinczy Ferenc feljegyzései a betegségekről

másoknak, így még „asszonyi betegségekre" is tudott ajánlatot tenni, amit valószínűleg a felesége próbált ki; vagy amit hasznosnak ítélt, nagyon féltett gyermekeinél kipróbált és hasznosnak, sikeresnek látott, továbbadott másoknak is. Fiatal korától gyakran betegeskedett, amint Berzsenyinek írta, sok gyógyszert megevett, de nem tehetett mást, mert a beteg ember olyan, mint a „repedt fazék, drótozás nélkül eltörik." Gyenge fizikumát testedzéssel erősítette, amit a spártai nevelésből tanulva, nagyon hasznosnak ítélt; még öreg korában is sportolt, sokat lovagolt. Ötvenöt éves korában írta: „testem megedzett s' alkotmányom [ti. testi felépítésem] gyengesége mellett is kevésszer vagyok beteg." Az addig átélt betegségeit, amelyek később idősebb korában gyakoribb tüdőgyulladásokkal, fül és szembántalmakkal még szaporodtak, ő kevésnek tartotta — lehet, hogy a kortársak még betegesebbek voltak —, az átlagos életkor valóban rövidebb volt, mint amit ő 72 évével megélt. Betegségeivel szemben fiatal korában fölényesen viselkedett, csak akkor vette komolyabban azokat, mikor már apa lett — későn nősült, első gyermeke születésekor 45 éves; 8 gyermeke volt — és apai felelősséget érzett értük. Öregkori betegségeiben már gyakran aggódott is, hogy ha meghalna, mi lenne a „neveletlen árvákkal", hiszen a legkisebb fiát Lajost (a későbbi tizennegyedik aradi vértanút) 11 évesen hagyta árván, A bebörtönzéséig egyszer volt komolyabb tüdőgyulladása, azonban kisebb betegségeiről vannak feljegyzései: hólyagkő ellen éhgyomorra a kukoricacsövön levő szálakból készített meleg főzetet iszik, hasmenés ellen áfcnyateát; a méh és darázscsípést mézzel dörzsölte be stb. Aranyere fiatal korától kínozta, már Bécsben és Pesten is gyógykezeltette magát. A kor orvoslata erre: 2 lat nyárfakéregből, 1 tojás sárgájából, 1 kanál borecetből készült kenőccsel bedörzsölni. A börtön éveiben még romlik állapota, fokozódik ez a baja és élete végéig kínozza, erre kér új és újabb gyógyajánlatokat Szentgyörgyitől. Fogfájását úgy próbálta gyógyítani, hogy beteg fogára kámfort tett, majd Szentgyörgyitől az „Almásy Balog fogat gyógyító tincturájából" kért, barátainak pedig felesége gyógyulási módját ajánlotta : „ .. . Feleségem viselős lévén, ezért fogvonókezébe nem akarta adni magát, megpróbálta amit cselédünk javasolt.. . Van egy neme a büröknek vagy csudafának, én azt tartom, hogy rokon az a Stramonium Daturával, mindenütt terem nálunk. Egyik tok a másikat éri a csemete ágán. Ennek a magvát nem szűken szénre kell vetni, s midőn a mag már ég, rá kell borítani egy kis tálat, hogy a mag ereje a tálat jól megjárja. Akkor belé tölteni a forró vizet a tálba, s felibe borulni a tálnak keszkenővel bé leplezett fejjel, s nyitott szájjal, hogy a gőz a fogak táját megjárhassa. Magam is láttam azon három kis fejér pondrót, melly a vízbe vagy a tál felső felére a fájó részből kihullott." Csúnya, daganatszerű sebére Szentgyörgyi ajánlotta a lapulevelet : mellyel a „. . . sebet addig kell szívatni, míg hólyagot szív, melly ha ma estvére jó vastagon rá boríttatik, holnap reggelre meg leszsz azután ha harmad napig rajta áll is, nem szív többet azon helyen. Ha önként meg nem tsattan, egy ollótskával kell a' hólyagot meg metszeni, 's ki foly belőle d sárvíz. . . £" meg lévén kenjél meg egy darab zöld káposzta levelet sótalan írós vajjal, vagy tejfellel, 's azzal borogasd. Ha szárad frisset azonnal helyibe." A vérzés megszüntetésére finom, porrá tört faszenet használt. Sebek kimosására, fertőtlenítésére diófalevél főzetet forralt borecettel vegyítve, ezzel a tépést benedvesítette, vagy benne áztatta. Sárgaságára Szentgyörgyi a következő gyógymódot ajánlotta: „Szükséges a' vizeletnek és széknek nem tsak mennyiségi, hanem mivoltára nézve is figyelmetesnek lenni: ebben az állapotban a' szék fejéres vagy szürkés szokott lenni, d vizellet ellenben barna és lúgszínű, 's a' bele mártott ruhát sárgára festi: mikor ezek természeti színekre vissza mennek, akkor