Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc hibás szemének kérdéséhez

nyi időre, ahol a hólyagok kipattannak, s ezzel megkönnyebbül a bajban levő. Kölcseyről írott Ferenc tekintetes úr című életregényében így adja ezt elő: ,,. . .aztán Isten nevében bebújt vele a bevetőnyíláson. — Imádkozzanak — szólt vissza még s letérdelt a kemence kellős közepén, karjaiban a kisdeddel. Miatyánk, ki vagy a mennyekben Szenteltessék meg a te neved... — Az ajtót ! Az ajtót tegyék be utánunk! — súgta ki Panna a kemencéből. Péter úr betette. Agniska imádkozott, hogy pontos maradhasson a Miatyánkok szavaiban és számában. Panna odabenn feltekintett a mennyekre, melyek csakugyan megnyíltak előtte a roppant boltozatos kürtőn át s a rekkenő pokolba hidegen néztek be a téli csillagok. Gerincoszlopán patakokban csurgott alá a verejték, A szemközti parazsak fojtott tüze égette a szemét. Lehunyta inkább. Az ötödik Miatyánk közben örvendezve szólal meg a gyermek : — Látok, Panna néni! Hol vagyunk ? — A zálnoki erdőaljban, kedves. Látod, hogy világít ott elől a pásztortüzek parázsája? Az anya meghallja gyermeke hangját, gyorsan lemorzsolja az ötödik Miatyánkot s feltépi a kemenceajtót. — Csak nincs valami baj ? Felsikít rá a gyermek, mintha ölnék: — A szemem! Jaj, a szemem! A szeme-e m ! Panna egy ugrással kinnterem a konyhában. Mécsvilághoz tartják a magából kikelve sivalkodó gyermeket. Jobb szeme helyén üres fekete gödör. A fekete gödörben fekete holt szén-darab. De a másik, a könnyekben fürdő balszem, nyitott volt már és tiszta kék."

1 4. Az eddigi tényeket erősítik meg azok a festmények, illetve metszetek is, amelyek Kölcseyről készülnek és még életében ismertté is válnak. Közülük most csak néhánnyal foglalkozunk bizonyítandó célul tűzött állításunk.

8 A Schwerdgeburth-féle metszet úgy keletkezik, hogy Bajza József 1835-ben festményt készíttet Kölcsey Ferencről. Toldy Ferenc 1834. december 10-én levelet ír Kölcseynek, s ebben esik szó először a leendő képről: „Ajánlom magamat Barátom szíves barátságába, s tegye hogy midőn 7 Szentimrei Jenő: Ferenc tekintetes úr. Bp. é. n. 15 — 16. Kölcsey hibás szemével és gyógyításának történetével Mihályhegyi Géza foglalkozott (Kölcsey Ferenc gyermekkori betegsége és népi gyógyítása. Comm. Hist. Artis Med. 86 (1978). 123 — 127.). Megállapítása szerint abban az időben gyakori volt a himlős megbetegedés, s „az irodalomban számos adat található a kemencében való gyógyításokról" (125.), azt is szóvá teszi, hogy „a kezelés módja azonban úgy, ahogy Szentimrey az életrajzi regényben leírja, képtelenség" (125.). Mihályhegyi a szem elvesztésének okát a variolában jelöli meg. Nézetének némiképp ellentmond Prof. Kettesy Aladár véleménye, aki a következőket írja: „Kölcsey jobb szemén látható állapot tipikus phtisis bulbi (csonkult szem). Oka a perforációja, amit viszont sérülés is és fertőzés is okozhat. A szem tartalma kifolyhat, vagy gennykeltö baktériumok pusztítják el. A variola vera ellen csupán az arcbőr simasága szól ( nem himlőhelyes ). A kép viszont festményről készült, hiszen a fényképezést éppen Kölcsey halála évében találták fel. A Révay-féle lexikonban az áll, hogy Kölcsey szemét himlőben vesztette el. Azt kellene tisztázni, megemlékezett-e valamely életrajzírója arról, hogy voltak-e arcán himlőhegek, vagy sem. Ha igen, akkor nagy a valószínűsége a variola verás eredetnek..." (In: Dr Szállási Árpád lektori véleménye, 1981. Ezúton köszönöm meg lektoromnak, hogy felhívta figyelmem Mihályi Géza írására és rendelkezésemre bocsátotta Kettesy Aladár véleményét.) s Kölcsey ikonográfiája kialakulóban van: Csorba Sándor: A Kölcsey-arcmások történetéhez. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Nyíregyháza, 1977. 7/c.