Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly: A sebészeti eszközök fejlődése a XV—XVI században
mikor használni lehetett. E szerkezet mellett továbbra is használatban maradt a kézi perforator, amelynek számos változata maradt fenn. 18 Viszont az állványos perforátort csak a XVI. század közepéig használták, hamarosan felváltotta a Paré-féle cserélhető, íves szerkezetű („amerikaner-típusú") korongfúró. Az állványos perforátorból alakult ki (első megoldása Andrea della Croicenél látható) az állványos csontemelő, amelynek tökéletes változatát szintén Paré könyvében láthatjuk. 19 Az új állványos szerkezetek mellett a Hippokratész-féle korongfúró továbbra is használatban maradt: csak a Borgognoniak műszertárában tűnik fel az a megoldás, hogy a különböző átmérőjű sorozatokat szilárdan nyeles szerkezethez rögzítették, így 5-6 tagból álló sorozatokat használtak. 20 Andrea della Croice, a Borgognoni-féle sorozat könnyebb használata miatt, az egyes korongfúrófejeket egyenes fémrúdra (másik végén szárnyas kézifogó volt) csavarta fel, de e csavaros megoldás a Paré-féle íves szerkezet egyik előfutára lett. A kor szakirodalmában széles választékát találjuk a csontreszelőknek, a finomabb átmetszésre szolgáló hegyes vagy tompa, egyik vagy mindkét oldalán élezett késeknek, a sarló alakú vagy enyhén hajlított fűrészeknek, amelyek anyaga bronz vagy rozsdamentes acél volt. A fogó-rész csontból, az egyszerűbbek esetében fából készült, művészi kivitelük a kor stílusát és a készítők ízlését tükrözte. A trepanálás eszközei Paré műszertárában tökéletesedtek, műszereinek zöme a XIX. század közepéig változatlan állapotban a sebészek gyakorlatában maradt. A trepanálás eszközei Paré műtéti technikáját követték, hiszen e téren rendkívül radikális sebésznek bizonyult: minden esetben a koponya feltárását választotta, ha a koponyacsont mögött gennygyülemet gyanított. A koponya feltárásakor a kemény hártya és a csont közé — egyénileg szerkesztett — tompa végű szondát vezetett, amelyen keresztül levezette a váladékot, az esetleg bennmaradt gennyes folyadékot olajjal kimosta. A mélybe benyomódott impressziós törésekhez, a csontszilánkok kiemelésére, különleges fogókat és különböző — egyenes, lekerekített vagy belül recézett — csipeszeket szerkesztett. A gyorsabb műtéti technika érdekében teljesen elvetette az állványos perforator használatát, helyettesítésére szerkesztette meg a róla elnevezett íves, cserélhető fejű korongfúrót. E típus elődje kétségtelenül a Hippokratész-féle, azóta több változatban is módosított, koronás kcrongfúró, valamint a már említett állvágyos csontkiemelő. A csontszélek lecsipkedésére szerkesztette meg az ún. „madárorrot", amely csavaros szerkezettel szabályozható, madárcsőrre emlékeztető, két egymásba csúsztatható fémszerkezet volt. Egyszerűbb műszerújításai közé tartozott a keresztmetsző-kése, a vésőhöz hasonlító, a koponyahártya eltávolítására szolgáló szikéje, a dárdához hasonlító kis csontfűrésze, valamint a mindkét végén kifelé hajlított csontemelője. Ugyancsak közhasznúvá vált a sebészek között Paré — kalapácshoz hasonló — csontkaparója és biztonsági koronggal ellátott kézi perforátora is. 21 Valóban Paré működése nyomán a koponyasebészet hatalmas lendületet kapott, újabb radikális eljárásokra ösztönözve a sebészeket. Egyik követője, Alcasar már 1575-ben azt az elvet vallotta, hogy minden agyon belüli vérömleny esetében feltétlenül szükséges a trepanálás, a kortárs Andrea della Croice pedig sebészeti könyvében (1573) külön fejezetet szentelt a koponyelékeléseknek, és hatalmas műszeranyagot — közöttük saját és mások elsősorban Paré eszközeit — mutatta be. 22 Viszont meg kell jegyeznünk, hogy számos 18 Gurlt i. m. 19 Paré, A.: Wund-Arzney oder Ar zneySpiegel. Francofurti, 1601. 20 Pazzini i. m. 21 Fritze i. m. 22 Gurlt i. m.
