Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly: A sebészeti eszközök fejlődése a XV—XVI században

röződtek, eszközeik sokáig használatosak voltak. Galenosz a koponya „átmetszésére" olyan kést szerkesztett, amelynek tompa vége és felfelé hajló éle belülről kifelé irányuló metszést tett lehetővé, így nem sértette meg az agyhártyát.

11 Ugyancsak nevéhez fűződik több csontkiemelésre szolgáló fogó, csipesz és emelő megszerkesztése, amelyek egyben a csontszélek letördelésére és lereszelésére is alkalmasak voltak.

12 Finom, késhez hasonlító és felfelé hajló csonfűrésze a babiloni ásatásoknál talált hasonló trepanáló-fűrész változata, amelytől csak annyiban különbözik, hogy vége lekerített és jóval kisebb. Celsus továbbfejlesztette a Hippokratész-féle fúrót: olyant szerkesztett, amelyben cserélni lehetett a korongfúrófejeket. Az arab orvostudomány követte a görög-római trepanálási hagyományokat, szinte töretlenül használta eszköztárát, csupán a kézi perforátorhoz szerkesztett védőperemet (agyhártyavédős perforator), megalkotta a háromágú szigonyra emlékeztető kézifúrót. Trepanálási eljárásaikat nagyban korlátozta Rhazes és Ali Abbas elgondolása, amely a lélek székhelyét szintén az agyba helyezte, sőt valóságos szeleprendszerhez hasonlította az agy működését, ahol az agykamrában áramlik a gondolat, valósul meg a lélek akarata. Rendkívül óvatosan trepanáltak, óvakodtak az agyhártya megsértésétől, sőt roncsolt részeket sem távolítottak el.

13 Az előbbi trepanálási eszközök képezték azt a középkori műszerkincset is, amelyet Rogerius és követői használtak, amit csak az aeginai Paulus „keresztmetszője" egészített ki. Eljárása szerint a fejbőrt kereszt alakban felmetszették, a kötőszövetes burkot vésővel lefejtették a csontról, a törésvonal mentén szabaddá tették a koponya felületét, majd a törésvonal két végén egy-egy lyukat fúrtak és a furatok között kézi fűrésszel tárták fel a koponyát.

11 A trepanálás szükségessége szempontjából is a görög-római hagyományokat követték: általában vérömlenyek levezetésére, látásromlással együttjáró agynycmásfokozódásnál alkalmazták. A trepanálás technikai megújhodása Hugo és Theodorico Borgognoni nevéhez fűződik, akik roncsolt agyállományrészleteket távolítottak el. Bár megoldásuk korukban túlzott merészségnek számított és ellentmondott Rogerius felfogásának, de ezzel a sebfertőzést kívánták megakadályozni. A Borgognoniak, valamint tanítványaik (Salcieto és Lanfranchi) új alapelveket valósítottak meg a trepanálás technikájában, és számos műszerféleséget is alkottak. A fájdalomcsillapítás problémáját csak úgy tudták kiküszöbölni, hogy a beavatkozás időtartamát rövidítették le, olyan szerkezeteket és műszereket alkottak, amelyek lerövidítették a koponyafúrás és a csonteltávolítás idejét. Rohamosan fejlődött a fúró és emelő szerkezet, számos változat került a sebészi gyakorlatba.

15 A XVI. században a francia és német területen nagy népszerűségnek örvendett az állványos perforator, amelynek közhasznú változatát Hildanus alkotta meg. Lényege a következő: a koponyacsonthoz igazodó, csavarokkal és csuklókkal szabályozható, két vagy háromlábas állvány, amelynek tengelyében — szárnyas csavarral mozgatható — egyenes perforátort helyeztek el.

16 Ennek „őstípusát" Guy de Chauliacnál is megtalálhatjuk, de az ő állványos perforátora merev szerkezet volt, csak bizonyos esetekben lehetett alkalmazni.

17 Ezt tette könnyebbé Hildanus megoldása, hiszen állítható lábaival bár11 Heister, L.: Chirurgie, in welcher aller, was zu Wundarzney

. Nürnberg, 1763. 12 Fritze, E. : Kisded sebészi eszköztár: (Ford, és összeáll. Bugát Pál) Buda, 1837. 13 Chelius, M. J. Chirurgia. (Ford.: Bugát Pál) Buda, 1836. 14 Gurlt i. m. 15 Pazzini i. m. lc Gurlt i. m. 17 Chauliac, G.: Chirurgia. Venetii, 1537.