Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Monory Bulcs: Euthanasia — a pro és contra nézetek tükrében
mód segítségével. (Ez egyébként az euthanasia törvényesítése ellen irányuló nézetet vallók táborának egyik legfontosabb, legtöbbször hangsúlyozott érve! 49 Vitathatónak véljük a> hivatkozott tanulmányokban szereplő azon megállapítást is, mely szerint a fájdalomcsillapítás a betegség előrehaladásával egy ponton már hatástalanná válhat. Ennek a nézetünknek az alátámasztásaként idézni kívánjuk Cicley Sanders professzor-asszony — a londoni St. Christopher's Hospice vezetője — véleményét. Ő kijelentette: „ . . .azt hiszem, az euthanasia nagyon veszélyes dolog. Úgy vélem, ha egy ország törvénybe iktatná az embereknek a gyors halálhoz való jogát, hamarosan sokan úgy éreznék hogy kötelességük a mielőbbi távozás, mert a társadalom finoman tudtukra adta, hogy nincs felkészülve gondozásukra. . . Szerintem a probléma kulcsa a tudásszint. Tudni kell a tankönyvben leírtakat, ami ott olvasható. . . A fájdalomcsillapítás igen gyorsan tért hódító új tudományág. Az olyan kijelentés, mely szerint a haldokló rákos beteg fájdalmait nem lehet kábítás nélkül enyhíteni, vagy hogy a csillapítók egy ponton hatástalanokká válnak — egyszerűen tudatlanságra vall. . . " 5n A "megváltó injekció" tekintetében szilárd meggyőződésünk — s ebben Horváth véleményét elfogadjuk 51 — : ha az orvos nem a fájdalomcsillapítás növekvő dózisú rendjén, hanem egyes-egyedül az iszonyú szenvedésektől megváltó halál siettetése, illetve eszközlése céljából adja betegének a halálos mennyiségű dózist, akkor ez bűncselekmény, jogellenes magatartás, amelyet az orvosetika és a büntetőjog normái egyaránt tilalmaznak! Szerintünk nem mentesítheti e tekintetben az orvost az sem, ha a beteg könyörgése vagy a hozzátartozók kérése, illetőleg beleegyezése alapján cselekedett. 111. Angol—amerikai jogterületen több évtizedes múltja van már az euthanasia legalizálására irányuló törvényhozói törekvéseknek. Közös jellemzőjük, olyan jogi garanciák felállítása, amelyek kizárnák a visszaélések lehetőségeit. Később az az irányzat jutott érvényre, amely szerint a jognak csak azt kell kimondania: az orvos nem követ el bűncselekményt, ha „. . . a fájdalmak csillapítása érdekében betegének olyan gyógyszert ad be, amely a fájdalom csillapítása mellett korlátozza az élet meghosszabítására tett erőfeszítések hatását, feltéve, hogy a betegség gyógyíthatatlan és halálos jellegű, és az orvos jóhiszeműen a beteg szenvedésének csökkentése végett cselekedett. . . " 52 Megemlítést érdemel a legújabb ilyen irányú tendencia az Amerikai Egyesült Államokban, nevezetesen a Living Will (végrendelet az életről) alkalmazására irányuló törekvés. 53 Ezzel kapcsolatban nézetünket az alábbiakban összegezhetjük: szerintünk igen helytelen lenne a magyar jogban — ha e kérdés valamikor szabályozásra kerül — kiindulási pontként, alapelvként elfogadni a Living Willi, ugyanis az jelenlegi formájában, jelenlegi gyakorlatában is igen sok bizonytalansági elemet tartalmaz, benne gazdagon fellelhetjük a visszaélés lehetőségét, és végül, de nem utolsósorban, nem véljük követhetőnek azt az eljárást sem, hogy ilyen „nyilatkozat" megtétele esetén az orvos nem mentesülne a büntetőjogi felelősség alól, de adott esetben e „nyilatkozat" szerinti eljárás büntetlenséget biztosítana számára ! 49 L. részletesebben: Monory B.: Az euthanasia mint a jelen élő problémája i. m. 696—702. 50 L. bővebben: Juszt László — Zeley László: A halál egészen más...? Bp. 1981. 65—66. 51 L. bővebben: Horváth T. i. m. 649. 52 Idézi: Horváth T. uo. 53 L. részletesebben: Jobbágyi G. i. m. 951. skk.
