Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK AZ ÓKORI MEDICINA KÖRÉBŐL - Kádár Zoltán: Gyógyító istenségek tisztelete Pannóniában topográfiai adatok tükrében

lakoztak. Figyelembe véve, hogy Orfitianus kb. 151—154 között a brigetioi leg. leg. I. adititricis tisztségét töltötte be,

81 valószínű, hogy votumát ekkor ajánlotta fel az istennőknek, akikről — nyilván szerencsés gyógyulása után — helytartó korában sem feledkezett meg, s már ekkor állította az oltárt. Meg kell jegyeznünk, hogy Nyergesújfalu mellett a Duna partján is találtak egy Neptuno et Nymphis dedikációjú oltárt,

82 melyet a szomszédos katonai tábor egyik magas rangú tisztviselője állított, ez azonban, a Neptunusnak szóló ajánlást s a lelőhelyet is figyelembe véve, nem valamilyen gyógyulásra vonatkozhat. Valószínűleg a tatai gyógyforrások Nympháinak szól az a dedikáció is, amely egy Környén — Tatától délkeletre kb. 15 km-re — talált oltáron olvasható, melyet Ulpius Pompeianus állított az istennőknek.

83 Bár az állító Trajanus-i eredetű császár-gentiliciumot (Kaisergentilizie) visel, de ő is, mint az előbb említett Ulpius Felix, már a markomann háborúk utáni időkben élt.

84 A gyógyító istenségek tiszteletében tartományunk területén kiemelkedik Aquincum. A város neve is utal arra, hogy már a rómaiak felfedezték, hogy környékén jóvízű források buzognak. Ezért a stratégiai feltételek mellett bizonyára a kedvező ökológiai tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a város lett Pannónia Traianus-kori kettéosztása, 106 után Pannónia inferior tartományi székhelye.

85 Nagy Tibor szerint

86 Traianus utódjának, Hadrianusnak — a provincia egykori helytartójának — idején kapcsolták be a polgárváros fürdővízellátásába a mai ún. Római fürdő gyógyforrásait. Lehetséges — írja továbbá a szerzőnk —, hogy a legióstábor, ahol a Legio II. adiutrix állomásozott, s a canabae már korábban megkapta az említett források vizét. A körülfalazott források vizét boltívektől tartott agyagcsöves vízvezeték szállította majd négy km hosszúságban egészen a katonai amphiteatrumig.

87 Ennek a nagyarányú aquaeductus-hálózatnak felszíni építményeit Marsigli még látta és le is rajzolta,

88 kiindulását a legújabb kutatások tisztázták. Póczy szerint ma már tizennégy forrást ismerünk, melyek forrásvízzel látták el egész Aquincumot.

89 Az említett forrásokban és környékükön a gyógyító istenségeknek jelentős votív emlékeit találták. így a XII. számú forrás torkolata körül Póczy megtalálta 72. lid. Mercator decurio Apollónak és Sironanak állított oltárát:

90 ez igen fontos bizonyíték arra, hogy a kelta Apollo Gramms és Sirona istenpár tisztelete a romanizált kelta lakosságban miként élt itt tovább. 81 Lőrincz, B. : í. m. 68. 82 CIL III 3662. 83 RIU 672. 84 Vö. Barkóczi, L. : The population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diocletian. Acta Arch. Acad. Sc. Hung. 16, 1964, 272. 85 Mócsy, A.: RE Suppl. IX. 586; vö. Pannónia and Upper Moesia. A History of the Middle Danube Provinces of the Roman Empire. London

—Boston, 1974, 92ff. ; Palla, Á.:—Örkény, I.

—Pap, M.: Nymphis Medicis. Bp. 1962.; Wollemann, M.

—Horváth, M.: Asklepios- és Hygieia-kultusz Pannóniában. Comm. Hist. Artis Med. 26 (1963), 77—82. 86 Nagy, T.: Budapest története az őskortól a honfoglalásig. 11. Római kor. Bp. 1973, 119. 87 Nagy, T.: i. m. 88 Marsigli, F. L.: i. m. II. 3—6. 89 Sz. Póczy, K.: Aquincum első aquaeductusa (Le premier aqueduc d'Aquincum), Arch. Ért. 99. 1972, 15ff.; Kaba, M.: Az aquincumi aquaeductus pillérjeinek 1975. évi kutatása. Budapest Régiségei24, 1976: 2, 225 skk.; U. ö. . m. 24, 1976: 2, 56—67, rajzok: 230—246.; Vö. Wellner, L: Bud. Rég. 23, 1975, 184 skk. 80 Sz. Póczy, K.: i.m. 21. sk. Uő. Szent kerületek Aquincum és Brigetio aquaeductusánál. Arch. Ért. 117, 1980, 3,6:3. kép, 12. sk., 18. sk. 26.; Vö. Nagy, T.: i. m. 172; Weisgerber, G.: i. m. 119. No. 114a.