Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK AZ ÓKORI MEDICINA KÖRÉBŐL - Maróth, Miklós: Apodeikszisz és Endeikszisz Galenosznál (német nyelven)

Összefoglalás A szerző Galenus indikációját keresi Avicenna logikai munkájában, Galenus az orvosokat, két csoportra osztotta: empirikusokra, akik tapasztalatok útján, és logikusokra, akik a rációból kiindulva logikai úton próbáltak a gyógyuláshoz vezető útra eljutni. Galenus szerint az orvosoknak a logikában jártasaknak kell lenniok — ez képezi ,,A jó orvosnak filozófusnak is kell lennie'" c. traktátusának magvát. Az indikáció fogalma Galenusnál jelentkezik először. Mivel nem volt a logika bizonyításelméletével megelégedve, arra a következtetésre jutott, hogy a geometriában szokásos bizonyítási eljárásokhoz kell folyamodni. Ezt a gondolkodásmódot alkalmazta a gyógyításban. Az indikáció egy általános tétel alapján az egyedi esetre való következtetést jelenti és a geometriából származik. Tágabb értelemben olyan különleges szillogizmus, amelyik egy tapasztalat által igazolt, az emberek által igaznak elfogadott főtételt egy individuális altétellel kapcsol össze. A főtétel ismeretelméleti értéke azonban nem teszi lehetővé azt, hogy a konklúzió szükségszerű legyen, csakis lehetséges eredményhez vezethet. Szűkebb értelemben az indikáció egy individuális kijelentés, s a konklúziót a látszat szerint közvetlenül e kijelentés alapján vonjuk le. Avicenna leír néhány speciális következtetési formát. A görög és arab szövegek összevetése hasznos szolgálatot tehet a görög logika kérdéseinek tisztázása érdekében. A cikk megjelent magyarul az Antik Tanulmányok (Studia Antiqua) XXVII (1980) 1. sz. 74—80. oldalon. M. MAROTH, Dr. phil. Budapest, Rőzse u. 16, Hungary, H-1125