Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1980 (Rákóczi Katalin)

föld felé ki is használt. 1937-ben megkapta a náci rezsim legmagasabb kitüntetését. Állásfoglalása nem mondható egyedinek. Rá is jellemző a liberális burzsoázia magatartása: meghajolt a náci rezsim előtt, annak nagyobb csodálata nélkül. Sauerbruchnak Hitler kormánya Németországot jelentette, és egy esetleges oppozíció Németország ellen, a liberális polgár szemében lehetetlenségnek tűnt. A szerzők bebizonyították, hogy sommás ítéletek egyének, főleg pedig jeles személyiségek esetében nem helytállóak, árnyaltabb megfogalmazásra van szükség. Rothschuh, Karl Eduard: Richard Hermann Koch (1882—1949). II. Teil: Werk und Würdigung. (223—243. p.) Első írásaiban a belgyógyászati kérdéseket filozófiai síkon közelíti meg. Hippokratész aforizmái és Stahl nézetei különösképpen hatnak rá. Legfőbb érdeme orvosfilozófiai jellegű. Bebizonyítja, hogy a diagnosztikában honos terminuszok sokszor időhöz és elméletekhez kötöttek, ezért a betegtől kell kiindulni. Nincsenek betegségfajták, csak variánsok, szerinte a medicina nem tudomány, hanem a gyógyítás művészete, amely a cselekvésből indul ki és oda tér vissza. Filozófiájában a vitaiizmus, az akaratszabadság és célszerűség személyes meggyőződéséből fakad. A 20. században meggyökeresedett pszichoterápiáról nem sokat tart, a betegség, pszichológiai befolyásolhatóságát nem akceptálja. H. Bergson (1859—1941) filozófiája hatással van rá, de alapjaiban nem tagadta meg indíttatását. Anti-kantiánus, aki a logika és kritikai gondolkozás helyett az emberi természet erejének összességére épít. Pragmatikus szemléletétől független emberi magatartása és orvosi tevékenysége megbecsülést érdemel az utókortól. A szerző megfogalmazza Koch téziseit és műveinek bibliográfiáját is közli. Mann, Gunter: Ernst Haeckel und der Darwinismus: Popularisierung, Propaganda und Ideologisierung. (269—-283. p.) Tudományos munkássága mellett Haeckel a tudományok népszerűsítését is magas szinten művelte. Hamar felismerte, hogy Darwin fejlődéselmélete nemcsak a természettudományok szempontjából igen jelentős, hanem világnézetet formáló, társadalmat alakító hatása is van, és ennek propagálását hivatásának tekintette. Cikkei, könyvei, főleg azonban előadásai tudományosak, de egyben népszerűek is, hogy a szűk szakmai közegen túl szélesebb rétegek is megismerkedjenek e tannal. Népszerűsítő tevékenységét a természettudós elhivatottsága, az igazság felismerése és szolgálata jellemzi, ha sokszor túláradó temperamentummal is. Előadásain a legszélesebb néprétegeket is maga mellé tudta állítani. Népnevelő tevékenysége egyenrangú a tudományos munkásságával. Engelhardt, Dietrich von: Polemik und Kontroversen um Haeckel. (284—304. p.) Haeckel szenvedélyes munkássága igen nagy polémiát váltott ki a szakmai körökben. A természettudományok minden ágából támadtak vitapartnerei. Fizikai tudását Chwolson támadta, de biogenetikai, zoológiai nézeteit is kritizálták, és mélyen elítélték tudományos népszerűsítő működését. Amikor — életének második felében — a monizmus megszállott propagátorává vált, filozófiai nézeteit sem kímélték. A személye körül kibontakozó polémia már nemcsak Haeckelt érintette, hanem hű tükre volt a tudomány akkori fejlettségének és a társadalomban betöltött szerepének. Mollenbauer, Dieter: Die Haeckel-Rezeption durch die Botanik. (305—336. p.) Haeckel fiatal éveiben botanikusnak készült, ezért botanikai nézetei a recepció szempontjából külön elbírálást igényelnek. Tanulmányait nem az objektív igazság, hanem a szubjektív meggyőződés jellemezte. Szenvedélyes népszerűsítő tendenciái nem hozhatók összhangba az akadémiai tudománnyal. A Haeckel-követők a filogenetikus gondolkozás kiteljesedését ünnepelték benne, de a botanika korifeusai nem figyeltek fel rá. Ugyanez jellemzi a paleobotanikai szakírókat, akik nem szenteltek kellő figyelmet neki, és ez mondható az 2 n