Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
FOLYÓIRATOKBÓL - Pharmacy in History, 1980 (Magyar László)
amikor a fasiszta rezsim ezt a kérdést is „radikálisan"' oldotta meg. A könyv a fajelmélet németországi történetéhez szolgáltat újabb adatokat. A folyóiratcikk szerzője ezeket az adatokat kiegészíti, és bebizonyítja, hogy a weimari köztársaság idejében „fajhigienia" címszó alatt bizonytalanul, burkoltan, de jelentkeztek már azok a tendenciák, amelyek 1933 után megrázó erővel érvényesültek. Rákóczi Katalin PHARMACY IN HISTORY — 1980 Vol. 22, No. 1. Wankmüller, A.— Cowen, D.: The German Apothecary Societies of New York. (3—9. p.) A XIX. sz. elejétől német nyelvterületről hatalmas méretű kivándorlás indult meg az Egyesült Államokba. Bizonyos pályákat szinte elárasztottak e kivándorlók. E pályák közé tartozik a gyógyszerészi is. A német gyógyszerészek hosszú időn át őrizték nemzeti tudatukat, különállásukat, sőt társaságokat is alapítottak. 1851-ben alakult meg az első ilyen társaság (N.-Yorker Pharmazeutischer Leseverein), 1862-ben pedig a Deutscher Pharm. Verein. A cikk e társaságok működését, eredményeit ismerteti, különös tekintettel folyóirataikra (Monatsblatt). A német gyógyszerész-társaságok és folyóiratok — könynyen elgondolható okból — a II. világháború idején szűntek csak meg. Helfand, W. H.: Vin Mariani. (11—19. p.) A coca alapanyagú Mariani-bor a múlt század végének legsikeresebb készítményei közé tartozik. Sikerét nem elsősorban kiváló tulajdonságainak, hanem annak a korában még egyedülálló propagandamódszernek köszönhette, mellyel készítője, Angelo F. Mariani nevét ismertté tette. Faúrétól Zoláig számos közéleti „személyiség"' ajánlotta — egy-egy rekesz borért — a közönségnek e terméket. Az ajánlások album alakjában jelentek meg. 20* Máskor neves írók írtak történeteket, melyben a bornak döntő szerep jutott. Az ún. Mariani-album, a benne található autogrammok és fényképek miatt ma is értékes dokumentumgyűjteménynek számít. A 41. lapon a „Hallotta már?" rovatban rövid cikk reklámozza Haydn „A gyógyszerész" c operájának Hungaroton felvételét. Az ismertetés „splendid recordingról" beszél (ragyogó fölvétel) és megemlíti a címszereplő, Fülöp Attila nevét is — tökéletes helyesírással ! Vol. 2. No. 2. Bender, G. A.: Nineteenth Century Pharmaceutical Research into Plants of the Southwestern Deserts. (49—59. p.) A XIX. sz. második felében megindult a délnyugat flórájának gyógyszerészeti elemzése és hasznosítása. A számtalan, addig ismeretlen, gyógyszerészetileg hasznosítható növény közül, a szerző a következő ötnek mondja el a „történetét"- Loco Weeds (csüdfű) (Astralagus mollissimus), California Poppy (sárga pipacs) (Eschholzia Californica), telespherma Gracile (?), Manzanita (Arctostophylos Glauca) és Desert Potato (Sivatagi burgonya) (Jatropharmacrohiza). Fedo, D. A.: Liberal Arts and Pharmacy Education: Where do we now stand? (60— 68. p.) Az általános műveltség fontosságát bizonyító tanulmány azt vizsgálja, milyen a gyógyszerész tanulók általános műveltsége, milyen hagyományai vannak a gyógyszerészképzésben az általánosabb érdekű tárgyak oktatásának, mely intézmények s mit tesznek hallgatóik művelése érdekében. A cikk írója szerint, az, aki nem ismeri az őt körülvevő világot, nemcsak teljes értékű ember, de jó szakember sem lehet. E gondolatot vizsgálatokból nyert adatok is alátámasztják. Vol. 22. No. 3. Berman, A.: The Eclectic Concentrations" and American Pharmacy ( 1847—61) .
