Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medizinhistorisches Journal, 1980 (Rákóczi Katalin)

gondolatrendszerek egymásutánja, hanem az egymással párhuzamosan haladó irányzatok jellemzik. A sokféle divergencia mellett keresztkapcsolatok is megállapíthatók. Ez a tendencia az idealista morfológia jellemzője. Ma is létezik több irányzat, a kutatás súlypontja az Egyesült Államokba tevődött át. Peters, Stefan D.: Das biogenetische Grundgesetz. Vorgeschichte und Folgerungen. (57—69. p.) A biogenetika alaptörvényének megfogalmazója Ernst Haeckel volt, aki számos elődre — többek között Ch. Darwinra is — hivatkozott. A szerző arra a nehéz és felelősségteljes feladatra vállalkozott, hogy megkereste mindazokat az elődöket, akik ebben a témakörben kutattak, és értékeli a munkásságukat. Hirth, Wolfgang: Popularisierungstendenzen in der mittelalterlichen Fachliteratur. (70—89. p.) A tudományos latin nyelvű szakirodalom mellett megfigyelhető egy népszerűsítő tendencia is az egész középkoron keresztül, amely elsősorban anyanyelvű irodalmat hozott létre. Műfajai: a regulák, receptek, traktátusok, versek stb. fontos adatokat szolgáltatnakjt filológusoknak és orvostörténészeknek. Stahnke, J.: Synopsis zur neueren Medizingeschichte Russlands. (120—150. p.) A szinopszis célja, hogy rövid összefoglalást nyújtson az oroszországi egészségügy fejlődéséről, melynek gyökerei a 13. századba nyúlnak vissza, de a tudományos orvoslást csak a 18. században érte el. „Európaiasítás" néven illeti a szakirodalom azt a reformpolitkát, amely I. Péter (1682—1725) és II. Katalin (1762—1796) nevéhez fűződik. A szinopszis fejezetei: az egészségügy első szervezetei a 16. századtól; járványok és járvány elleni védelem, védőoltások ; gyógyszertárak, gyógyszerkönyvek; kórházak és orvosképzés; orvosi folyóiratok; orvostársaságok; az orvosi réteg; orvosfakultások; összefoglaló művek az orosz medicina történetéről ; irodalomjegyzék az oroszországi medicina történetéről, valamint a bő jegyzetanyag biztos támpontot adnak a tudományos tájékozódáshoz. Külön figyelmet érdemel az angol humánmedicina 1680—1810 között íródott művek német nyelvű fordításainak jegyzéke (154—171. p.) valamint a nemzetközi szakirodalom legújabb (1979. évi) könyvszemléje (188—199. p.). Bd. 75. Heft 3. Kudlien, Fr idol f—

Andrée, Christian: Sauerbruch und der .Nationalsozialismus. (201 —222. p.) Mivel a szakirodalomban sommás megfogalmazásban a „nemzetiszocializmus kiszolgálója", majd pedig „antináci" minősítéssel egyaránt találkozunk, a Sauerbruch-irodalom két kiváló ismerője pontosítja a híres sebészprofesszorról alkotott képet és a Harmadik Birodalomhoz való viszonyát. A szerzők vizsgálata 1917—18-ra nyúlik vissza, amikor is Sauerbruch elítéli a „vörös" forradalmat, és távoltartja magát annak demonstrációitól. Németország létéért és fejlődéséért aggódik, és ez az aggodalom hazafias szólamokban hangot is kap. A nemzetiszocializmussal 1920-ban került első ízben kapcsolatba, Hitlerrel személyesen 1923-ban. Bár politikai nézeteitől elhatárolta magát, személyisége erősen hatott rá. Az 1923-as puccs sebesültjeit a Sauerbruch-klinikán ápolják. 1927-ben Berlinbe került, ahol tartózkodóan viselkedett. 1933-ban a hatalomátvétel időszakában emigrációs tervek is foglalkoztatták. A zsidó származású tudósok likvidálása idején nyílt levéllel fordult a világ orvosaihoz, de a kormány felszólítására hamarosan ellensúlyozta nézeteit, és türelmet kért a rendszer „túlkapásaiért". A további években is ez a kettősség jellemezte. Nem vádolható „igazi" nácizmussal, hiszen védelmébe vette az üldözötteket, de kritikája szigorúan magánjellegű maradt, és ezt a határt sohasem lépte túl. A nyílt együttműködés készsége, s permanens rendelkezésre állása a rezsimnek előnyös volt, amit „kultúrpropaganda" címén főleg kül-