Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1980 (Grynaeus Tamás)

fontos tagjai (egyéni, családi, anyagi jellegű bajaikkal fordulnak hozzájuk); ennek ellenére vagyoni helyzetük jó, mert a sámán szertartások („kut") igen költségesek. A szerzőnő és a koreai kutatók a mudangok tevékenységében a félelmeket oldó, humanisztikus psychotherapiás hatásokat emelik ki a mudangok odaadó-odaforduló magatartása, jó kommunikációs kézsége és gyógyulásba-gyógyíthatóságba vetett meggyőződése mellett. Kelemen, András:

Schamanistische Überbleibsel in dem Volksglauben und der Volksheilkunde Ungarns (pp. 216—224., 2 kép.) c. tanulmányában a sámánizmus jelenségének közös központi problematikáját keresi és ad megoldási kísérletet. A sámán és sámánizmus egyéni psychopathológiai megközelítése zsákutcába vezet, másrészt viszont a szibériai és rokon népek jól ismert, archaikus világképében jól értelmezhető. Tételei: a sámánizmus az adott közösséget óvó, mentalhygiénés rendszer, melyet az adott kultúrában érvényes magatartási normák is befolyásolnak. A sokszor tárgyalt kérdésre, hogy elmebeteg-e a sámán, válassza: külön választandó a sámánná válás folyamata és későbbi transzállapotai. Az előbbi a pubertásos krízishez hasonló folyamat : megfelelő személyi adottságokkal rendelkező egyén (introvertált fokozottan érzékeny) különféle súlyos betegségek valamelyikén esik át, vagy egyéb súlyos megpróbáltatás éri, psychopathológiai-psychotikus tünetek jelentkeznek, halálélmény, az élet értelme kérdésessé válik, a személyiség desintegrálódhat. Szociológiailag: a közösség korábbi rendjének és megelőző szociális statusának tagadása, tabutilalmak áthágása. Isteni jel, szellemek segítsége révén kialakul az új személyiség kikristályosodási magva (integratio), az új személyiség felépítésében már a közösség is segít: hagyományaival, „elvárásaival", bizalmával a sámán functio elvállalása felé tereli, szorítja. Ilyen értelemben véve a sámánt a közösségi szükséglet hívja életre. Ezt követi azután a felkészülés, tanulás időszaka. Későbbi transzállapotai aktíve, tudatosan előidézett állapotok, melyekhez esetleg hallucinogen anyagok segítségét is igénybe veszi. A sámán oldja fel (meg) a közösség aktuális feszültségeit; a sámánja nélkül maradt közösség elpusztul. Megküzd a proiciált félelmekkel, a közösség egységét hangsúlyozza a különböző rituálékkal; betegeket gyógyít. Mindez magasfokú moralitást és felelősségtudatot igényel. Boroffka, Alexander: Benedict Tonka's Commentary and Dramatized Ideas on „Disease and Witchcraft in our Society" (

Condensed version) (pp. 225—240.). Kivonatosan közli egy kameruni beteg dramatizált formájú följegyzéseit betegségéről (dg. schizophrenia paranoides, jól rendszerezett téveseszmékkel), mely tüneteiben nem különbözik a hasonló euro-amerikai esetekétől, viszont tapasztalata szerint az afrikai esetek prognosisa — mint a jelen, gyógyulással végződött eset is mutatja — jobb. A beteg szövegében két bennszülött gyógyító kezelését is leírja. El Fakharini, Michael: Koro —• Ein Syndrom im Kulturwandel? Beobachtungen auf den ostindonesischen Insel Flores (pp. 241—244.). A kelet-indonéziai Flores szigetén és másutt is szinte kizárólag délKínából származó bevándorlottak között fordul elő a „koro" (suk-yang) nevű tünetegyüttes: a penis hasüregbe visszahúzódásától való páni félelem, súlyos vegetatív tünetekkel; nem egyszer halállal végződik. A szerző a megbetegedés szociálpsychologiai hátterét vázolja: a hollandok a 20. század elején gyarmatosították, majd misszionálták a szigetet. Az addigi klan-rendszer helyébe az 1920-as évekre feudális rendszert alakítottak ki. A férfi teendőket, ill. elfoglaltságokat (áldozati szertartások végzése, őstisztelet, harci játékok, háborúk) megtiltották, megszüntették. Ugyanakkor a női foglalatosságok (háziipar, földművelés) jelentősége, szerepe egyre nőtt, ezzel párhuzamosan a feleségekért fizetendő váltságdíj összege is emelkedett (aki ezt nem