Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1980 (Grynaeus Tamás)

nopolhelyzetük, a túlzott autodidaxisra kényszerítettség és a sokszor egészen rendkívüli külső körülmények színvonal-csökkenéshez vezethetnek (morálisan is). Figge, Horst H.: Funktionen der Therapieversuche in der Brasilianischen Umbanda (pp. 159—164. 4 kép.). A brazíliai umbanda-vallásnak egy gyógyító — sikertelenül végződött — aktusát írja le és mutatja be fényképeken, majd elemzi csoportdinamikáját és csoporttherápiás hatásait. Figueiredo, Napoleâo: Questions of Methodology in Research into Recent Use of Medicinal Plants in Belém Folk-Medicina (Brazil) (pp. 165—172. 1 térkép, 4 diagram). A brazíliai Belém város egyik halászok lakta negyedében ismert betegségeket, ezek gyógyítóit és gyógynövényeit próbálja rendszerbe foglalni. A növények (s ugyanígy az állatok, ásványok) e „népi rendszertana" gyökeresen különbözik a Linné-féle taxonómiától. Velimirovic, Helga — Velimirovic, Boris: Do Traditional Plant Medicines Have a Future in Third World Countries? (pp. 173—191.). A harmadik világ lakosságának csak igen csekély hányada van — az is jórészt a városlakó elit — a szükséges orvosságokkal megfelelően ellátva. E helyzet javítására a WHO és társszervezetei a kérdéses országok hagyományos orvoslásában használt növényi orvosságok hitelesítését, kutatását, ezekből kivonatok, ill. tiszta anyagok előállítását szorgalmazza. Ez — mint látható — analóg tendencia az ún. TBA-k (traditional birth attendants), hagyományos gyógyítók „hadrendbe-állításával" — ettől remélik a megfelelő, olcsó gyógyszerszükséglet biztosítását. Mindezzel szemben áll egyfelől a gyógyszeripar érdeke, másfelől a nyugati orvoslás szkepszise a növényi orvosságokkal szemben, és azok hiányos ismerete. S végül igen kérdéses: képesek-e a fejlődő országok a helyi gyógyszerkutatás megfelelő személyi, anyagi, technikai feltételeit megteremteni? No. 4. Paluch, Adam: Folk Phytotherapeutic Methods used in Poland for the relief of Headaches (pp. 203—4.). Lengyelországban 70-féle növényt használnak fejfájás gyógyítására, ezek közt leggyakrabban az Armoracia lapathifólia Gilib., Brassica oleracea L., Solanum tuberosum L., Matricaria chamomilla L„ Beta vulgaris L., Allium sativum L., Tilia sp. és Tussilago farfara L. fajokat, többnyire külsőleg (pép vagy borogatás formájában). E növényeket más betegségek gyógyítására is használják. Kapapa, Paul: The Role of the Traditional Healer in Malawi and Zambia (pp. 205—208.). A hagyományos gyógyítókat élesen megkülönbözteti a fekete mágiát űző "witchdoctor"-tói (magicán, diviner). Az elhunytak szerves részei a tágabb értelemben felfogott családnak. Az élők és a megholtak közötti megbomlott harmóniát (ennek következménye a betegség) megfelelő ceremóniával a tradicionális gyógyító állítja helyre. A psychosomatikus jellegű panaszok kezelése a tradicionális gyógyító, a beteg és közössége triadikus kapcsolatában, csoportülés formájában történik: a faluközösségben 3 éjszakára is elnyúló, dobbal kísért táncos esemény, melyet a tradicionális gyógyítóember vezet. A szerző kiemeli, hogy a hagyományos gyógyító az elöljárókkal és öregekkel együtt a vezetők csoportjába tartozó vonatkoztatási személy (reference person), aki 2—10 éves tanulási, felkészülési idő után — ha bizonyos követelményeknek megfelel — munkába állhat, 5—8 év múlva maga is taníthat-képezhet utódo(ka)t. Sich, Dorothea: Ein Beitrag zur Volksmedizin und zum Schamanismus in Korea (pp. 209—16., 13 kép.): Dél-Koreában 140 000-re becsülik a sámánok számát (1977—79-ben!), a lakosság 87—94%-a vett már részt sámánszertartáson. A samán-nők (mudang-ok) a közösségnek a koldusokhoz és hentesekhez hasonlóan megvetett, de főleg a nők számára igen