Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1980 (Grynaeus Tamás)
tással kapcsolatos vélekedéseiket, magatartásukat, amit döntően a félelem befolyásol. Kuntner, Lieselotte: Aufzeichnungen über die Gebärhaltung der Frau (pp. 89—96., 10 kép.). A történelem előtti időktől napjaink természeti népeiig mindenütt álló, félig ülő-guggoló, azaz függőleges testtartással szültek az asszonyok. Ennek mechanizmusát és előnyeit tárgyalja (nagyobb légzésvolumen, medencefenék és combközelítő izomzat ellazulása, kedvezőbb alakú szülőcsatorna, a medence sagittalis kimenete tágabb; ritkább, de erőteljesebb fájások, a megrövidült szülési idő), s ezek alapján javasolja a visszatérést a régi testtartáshoz, amit az egyes szülészeti intézetekben már próbaképpen be is vezettek — jó eredménnyel. Römer. Béla: Die Termiten-Nahrung oder Arznei (pp. 97—106.). A Zágrábban élő, magyar származású szerző a geophagia különleges eseteként tárgyalja a termesz-bolyok (ill. azok bizonyos részeinek) rendszeres fogyasztását Ausztráliától DélAmerikáig mindenütt, ahol termeszek élnek. Ugyanezeken a területeken rendszeres emberi táplálék a különböző termesz (ill. hangya) fajok, ami kedvezően egészíti ki egyébként hiányosnak mondható táplálkozásukat. A szerző nagy érdeme: nem elégedett meg azzal, hogy mindezt „analógiás varázslat"-ként magyarázza, hanem ismerteti a termesz-bolyokban, ill. termeszekben található, ún. ,,T"-faktor (Juvenil-hormon) hatástani vizsgálatainak eredményét, ami a népi javallatokat magyarázza. Hangsúlyozza: exotikus és látszólag tisztán mágikus eljárások, orvosló gyakorlat mögött gyakran nagyonis racionális okok-magyarázatok találhatók. Czubala, Dionizjusz: Lehm — ein Heilmittel der Töpferzunft (pp. 107—112. 5 kép, 1 térkép.). Bár a paraszti orvoslásban is használják az agyagot, ennek igazi ismerői és mesterei a fazekasok, akik az agyagot számos betegségre ajánlják és használják Lengyelországban. Majdnem minden fazekas mester „mellékfoglalkozásként" gyógyító is, régebben tágabb, ma már inkább csak családi és baráti körben. A szerző számos eredményes gyógyítást tapasztalva az általuk használt és mágikus elemektől mentes gyógyító eljárásokat kutatásra érdemesnek minősíti. Oláh, Andor: Psychosomatische Aspekte der ungarischen Volksmedizin (pp. 113— 124.). Freud és az ethnomedicina találkozása egyfelől — az akadémikus orvoslás kritikája másfelől szintézis után kiált. A „régi" és „új" szintézise főként az ún. harmadik világ országaiban valósul meg. A népi orvoslás és a hippokratismus fő vonásainak azonosságát (humoralis pathológia, a természet gyógyító erejének támogatása, makro- és emberi mikrokosmos egymásnak tükörképe), valamint a népi orvoslás psychosomatikus jellegét az ijedés, félelem, (boszorkány) nyomás, gond, szomorúság mint lelki — a megerőltetés, kihűlés, meghűlés mint fizikai kórok példáján mutatja be, majd ezen betegségek psychosomatikus jellegű gyógyításait ismerteti. Dieck, Alfred: Zur Verwendlung von Vögeln und Vogelteilen in der Volksmedizin Europas (pp. 125—127.). A klasszikus és középkori európai, valamint e századi német népi orvoslás madár-eredetű orvosságait (ezúttal csak a sasból ill. büdösbankából származókat) veszi sorra, kiegészítésül H. Venzlalf cikkéhez (megj. Curare 2, 9—28, 1979). Meglepő, hogy mindezek a gyógymódok a magyar anyagban szinte teljesen ismeretlenek. No. 3. Finger, Rüdiger: Operative Medizin in Entwicklungsländer — Exotik oder Lernbeispiel (pp. 153—158.). A külföldön történő igen költséges sebészképzés sok tekintetben inadaequat (különleges trópusi betegségek differenciális diagnosztikája!), e diákok egy része nem is tér haza. Az európai orvosoknak viszont több éves helyi tapasztalatszerzésre van (lenne) szüksége: mo-