Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bosch, Klaus: Zur Vorgeschichte chemiatrischer Pharmakopöepräparate im 16/17. Jahrhundert (Grabarits István)

A második részben tér át a szerző a címben szereplő témakörre: az orvos és a halál kapcsolatára, ill. annak ábrázolására. Ebben a részben először tisztázza a halál jelképét az emberekkel való küzdelem során és az orvos világában, majd részletesen taglalja az orvos szerepét: a halál körtáncában, a halállal való küzdelmében. Külön fejezetben tárgyalja az orvost, mint a halál áldozatát. Az orvos világából kiemeli annak tevékenységei közül a tanulmányokat, a praxist, a betegséget és végül a halált. Allegorikus ábrázolásokat is bemutat az orvosról és a halálról. Már-már groteszk gondolatot takar az a megfogalmazás, amelyet az egyik alcím visel: az orvos, mint a halál segítője és a halál, mint az orvos segítője. És végezetül az orvos és a halál a karikatúrákban. E két utóbbi témakört is gazdagon illusztrálja a szerző. Az anyag természeténél fogva kevesebb az ábra a XV. századból, mint a későbbiekből, de ennek ellenére rangos illusztrátorokat, rézmetszőket, grafikusokat, festőket stb. sorakoztat fel mondanivalójának alátámasztására. Az illusztrációk gazdag sorát a Schedel-világkrónika nürnbergi 1493-as fametszete nyitja meg. Európa legtöbb népének képviselője megjelenik az illusztrátorok között, egészen a szerzőnek 1964-ben készült tollrajzáig, amely a ,,Mors triumphator" címet viseli. A kötetet a haláltánc irodalma zárja. Sergő Erzsébet Bosch, Klaus: Zur Vorgeschichte chemiatrischer Pharmakopöepräparate im 16/17. Jahrhundert. Braunschweig, 1980. 224 p. (Veröffentlichungen aus dem Pharmaziegeschichtlichen Seminar der Technischen Universität Braunschweig. Band 21.) A Schneider professzor vezette braunschweigi iskola a gyógyszertörténeti kutatás fellegvára. Erről győz meg bennünket a tanszéki kiadványok 21. kötete is. A korábbi tanulmányokban már feldolgozták, azonosították a különböző korszakok gyógyszerkönyveiben előforduló készítményeket, így a iatrokémia korszakának (1600—1670) gyógyszereit is. A figyelem elsősorban természetesen a kémiai termékekre és egyes gyógyszerformákra irányul. Klaus Bosch pedig azt vizsgálja ebben a kötetben, hogy egy anyag, egy gyógyszer vagy gyógyszercsoport az újkor kezdetén honnan származik, ki a felfedező, milyen utat tesz meg a felfedezéstől a hivatalos gyógyszerkönyvig? Vizsgálati anyaga adott azáltal, hogy azokat a gyógyszereket tárgyalja, amelyek a iatrokémia előtti és alatti korszakban mint újonnan felvett gyógyszerek jelennek meg a gyógyszerkönyvekben. Szám szerint 9 a iatrokémia előtti (16. század), 8 a korai iatrokémia idejében és 71 a iatrokémia korszakában hivatalos. Könyvében először a vizsgált gyógyszerek felfedezőit mutatja be röviden. Az életrajzukból és a munkásságukból csak annyit közöl, amennyi a téma szempontjából fontos. Összesen 24, a 16—17. században élt szerző 72 könyvét dolgozta fel. 16 szerzőről részletesebben ír, ezek : Paracelsus, Matthiolus, Gesner, Andernacus, Wecker, Thurneysser, Quercetanus, Penot, Libavius, Thoelde, Croll, Béguin, Hartmann, Renodaeus, Sala, és Mynsicht. Csak a nyomtatásban megjelent műveiket vizsgálja. A 16. századnál korábbi szerzőkről csak említést tesz, jelezve, ha van korábbi adat is. Minden szerzőnél bemutatja, hogy hány készítmény fordul elő műveiben. Vizsgálja azok eredetiségét, azaz, hogy a szóban forgó gyógyszer(ek)nek feltalálója-e a szerző. Végül a szerző előiratainak minőségéről, használhatóságáról, egyáltalán érthetőségéről szól. Az utóbbi komoly probléma a korban, mert előfordul, hogy csak a gyógyszer nevét, vagy csak